A föld végső határáig (ApCsel sorozat) (Page 3)
Figyelem, figyelem (ApCsel 16:35-17:15)
Amikor egy nyilvános helyen megszólal a hangosbemondó, azért kérik a hallgatók figyelmét, mert fontos információ átadására készülnek. Ha ennek ellenére eleresztjük az információt a fülünk mellett, az következményekkel járhat. Ebből a történetből azt tanuljuk, hogy mennyire pozitív hatással lehet az életünkre, ha odafigyelünk Isten hangosbemondójára, a Bibliára.
Legyél rugalmas! (ApCsel 16:6-34)
Valaki egyszer azt mondta, hogy boldogok a rugalmasok, mert ők nem törnek össze. Legtöbbünknek azonban vannak terveink, céljaink, elképzeléseink arról, hogy hogyan szeretnénk élni az életünket, és nem vesszük annyira könnyen, ha valaki, vagy valami közbeszól. Vajon mi a titka annak, hogy könnyebben vegyük ezeket az akadályokat?
Egy vita és annak háttere (ApCsel 15:32-16:5)
Most lehet vitatkozni, vagy mindenképpen el kell azt kerülnöd? Hogyan, és miért lehetett vita két ilyen fontos bibliai személy között? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, most vasárnap a bibliaórán.
Nincsenek apróbetűk (ApCsel 15:1-31)
Isten üzenete – amely szerint egyedül hit által, kegyelemből fogad el minket – túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, és ezért nagy a kísértés, hogy kiegészítsük, kiegyensúlyozzuk emberi szabályokkal, elvárásokkal. Istennél azonban nincsenek apróbetűk.
Minden jó, ha a vége jó (ApCsel 14:1-28)
Emberként óriási erőt meríthetünk abból, ha tudjuk, hogy Isten jó, és a pártunkat fogja. Átenged ugyan nehézségeken, de bízhatunk benne, hogy végül ezek az időszakok is értelmet nyernek. Ha nem a végén, hanem a történet közepén vonnánk le a tanulságot, gyakran hamis értékelésre juthatnánk.
Hogy kezeljük az elutasítást? (ApCsel 13:42-14:7)
Pálnak és Barnabásnak az első missziós úton a sikerek mellett az elutasításból is bőven kijutott. Vajon hogy kezelték ezt, hogy tudtak újra és újra felállni és továbbmenni?
Túl szép, de igaz (ApCsel 13:13-41)
Túl szép, hogy igaz legyen – mondjuk sokszor, amikor egy gyanúsan túlzó ígéretet hallunk. Isten üzenete, az evangélium is könnyen ezt az érzést válthatja ki belőlünk. Ezzel a reakcióval találkozott Pál és a társasága is az első missziós úton. Vajon hogy kezelték?
Kezdő lökés (ApCsel 13:1-12)
Mint mikor egy gyermek megkapja első biciklijét, az édesapja egy tolórúddal tolja és tartja, hogy kisgyermeke el ne essen, hanem megszeresse és élvezze a biciklizést. Később pedig, ha kialakult az egyensúlyérzék, akkor elég egy kis kezdő lökéssel elindítani a gyermeket, és az vidáman teker édesapja megnyugtató közelségében. Isten, mint egy jó édesapa készítette fel Pált arra a feladatra, amire elhívta, majd megadta neki a kezdő lökést, és elindította missziós útjára, de támogatásáról és megnyugtató közelségéről mindvégig biztosította.
Bevágódni vagy becsapódni? (ApCsel 12:1-25)
“Ne fuss olyan szekér után, ami nem akar felvenni” – szól a magyar népi bölcsesség. Mégis, legtöbben egész életünkben szeretnénk bevágódni valakinél vagy valakiknél. A megfelelni vágyás erős motiváció lehet, de könnyen becsaphat minket. Ebben a történetben éles kontrasztot látunk egy alacsony önértékelésű uralkodó és Jézus tanítványai között, akik egy egyszemélyes közönség előtt élték az életüket.
Kinek drukkolsz? (ApCsel 11:19-30)
Egy focicsapat teljesítményén óriásit dob, ha nem üres stadionban, hanem a lelkes szurkolóik előtt játszanak. Ugyanígy személyesen is sokkal sikeresebbek vagyunk, ha vannak drukkereink, olyan emberek, akik hisznek bennünk és biztatnak. Többek között erre való a gyülekezet: egy hely, ahol az emberek hisznek egymásban, folyamatosan biztatják és bátorítják egymást.
