A föld végső határáig (ApCsel sorozat)

Teljes bátorsággal (ApCsel 28:7-31)

Másfél év után az Apostolok Cselekedetei könyv végére értünk. Valójában azonban ez egy lezáratlan könyv, a ma napig íródnak bele újabb és újabb történetek. Vajon mi történt Pállal miután megérkezett Rómába? És mit tanulhatunk a könyv utolsó szakaszából?

Lakoma a viharban (ApCsel 27:27-44)

Amikor valaki stresszes, sokszor az étvágya is elmegy. Az étkezésre általában szeretünk nyugodt körülmények között sort keríteni. Vajon hogy tudott Pál egy szétesőfélben lévő hajón, amely tizennégy napja sodródott a viharos tengeren, leülni és nekilátni lakomázni?

Én előre megmondtam! (ApCsel 27:1-26)

Amikor rossz döntést hozunk, és éppen aratjuk a következményeket, általában mindig felbukkan valaki a történetben, aki arra hivatkozik, hogy ő bizony előre megmondta. A Biblia jó híre viszont az, hogy bár Isten gyermekeiként mi is hozunk rossz döntéseket, bizonyos dolgokat Isten is előre megmondott, és ezért biztonságban érezhetjük magunkat.

A boldogító igen (ApCsel 26:1-32)

Esküvőkre gyakran utalunk úgy a köznyelvben, hogy a pár kimondta egymásnak a boldogító igent. És bár ez az igen nagyon-nagyon fontos, az mégis kérdés marad, hogy mi az, ami az életben elhozza az igazi boldogságot. Lehet, hogy éppen egy másik igen?

Győztesek és vesztesek (ApCsel 25:1-27)

A sportversenyek, szépségversenyek és más megmérettetések győzteseit és az életben sikeres embereket általában csodálat veszi körül. Amikor meglátunk egy ilyen embert, azt mondjuk, hogy neki bejött az élet. Jézus azonban felkavarta az állóvizet, amikor azt mondta, hogy mit számít, ha valaki az egész világot is megnyeri, de a lelkében kárt vall. Ebben a fejezetben arról tanulunk, hogy lehetünk valóban az élet győztes oldalán, akármilyenek is a körülményeink.

Merj dönteni! (ApCsel 24:1-27)

Vannak olyan emberek, akik képtelenek kritikus döntés meghozatalára. Az előttük álló lehetőségek közül az egyik kiválasztása helyett csak egy helyben toporognak, arra várva, hogy majd az idő megoldja dilemmájukat.Azonban a nem-döntés a legrosszabb döntés!

Mégsem ez volt Isten akarata? (ApCsel 23:1-11)

Te mennyire zuhansz össze, amikor valami, amiről szentül hitted, hogy Isten akarata, mégsem valósul meg? Beleesel időnként az önmarcangolás csapdájába, vádolva magad, hogy te szúrtad el? Hogy tudunk ilyenkor továbblépni?

Ki vagyok én? (ApCsel 22:1-30)

“Ki vagyok én igazán? Hol az igazi hazám? Szimplán, pőrén, meztelen mennyit ér az életem?” – teszi fel a kérdéseket Pintér Béla az egyik számában, és ezek azok a kérdések, amelyeket valamennyiünknek meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy eligazodjunk az életben. Filmekben gyakran eljátszanak a motívummal, hogy egy szereplő valaki másnak adja ki magát, akár hamis okmányokkal. A megtérésben hasonló dolog történik. Nem csak az örökkévaló lakcímkártyánk íródik át, hanem új identitást is kapunk, másként válaszoljuk meg a “ki vagyok én”…