Sermons by Nyári Attila

Várunk egy királyra (Advent 1)

Egy olyan korban élünk, amikor rengeteg kérdéssel nézünk szembe a személyes életünkben is, de az emberiség egészeként is. Vajon még mindig szükségünk van Istenre? Mennyire ad Jézus választ azokra a kérdésekre, vágyakra és kihívásokra, amelyek bennünk vannak? Vajon tényleg ő az, akire várunk? Idén az adventi vasárnapokon “Akire várunk” címmel erre a kérdésre fogjuk keresni a választ, így készülve a karácsonyra.

Vezetői visszaélések a gyülekezetben (3 János)

Már a kollektív népbölcsesség részének számít az a kis viccesnek szánt tábla, miszerint az első szabály, hogy a főnöknek mindig igaza van, a második pedig, hogy ha a főnöknek mégsem lenne igaza, akkor életbe lép az első szabály. A gyülekezetben is van vezetés, az viszont semmiképpen nem főnökösködés, és a hatalommal való visszaélés itt még nagyobb károkat okozhat, mint máshol. Szóval a témánk: mit tegyünk, ha visszaélést tapasztalunk a gyülekezeti vezetésben? Avagy hogyan válasszuk meg, hogy kit követünk?

Három szárnyakat adó igazság (1 János 5:1-13)

A hét egyik híre az volt, hogy a StarTrek szereplőjeként ismert William Shatner 90 évével az eddigi legidősebb emberként néhány perces űrutazáson vett részt. A kilövést persze rengetegen követték, lenyűgözve attól az óriási erőtől, ami képes az űrig emelni egy óriás szerkezetet. Időnként érezheted magad úgy, hogy kb. ugyanilyen erőre lenne szükséged lelkileg is, hogy újra szárnyakat kapj. A soron következő fejezetben János apostol három ilyen rakétát is beizzít.

Az Isten szeretet (1 János 4:1-21)

Meglehet, hogy soha nem volt a történelemben olyan pillanat, amikor több szó esett a szeretetről, mint manapság. De talán éppen ezért nehéz is kibogozni, hogy ki mit ért a szó alatt. Vajon mit jelent az, amit János apostol ír ebben a részben, hogy Isten a szeretet? És mi van, ha ez a feje tetejére állítja azt, amit eddig a szeretetről gondoltunk?

Ne csak beszélj a szeretetről! (1 János 3:4-24)

Talán hallottátok már a roppant elmés megfogalmazást, miszerint az elmélet és a gyarkolat között elméletileg nincs különbség, csak gyakorlatilag. A szeretet esetében azonban ez nem is lehetne igazabb. János apostol ebben a fejezetben arra bíztat minket, hogy ne csak filozofáljunk a szeretetről, hanem a gyakorlatban is éljük meg.

Isten gyermekei vagyunk (1 János 3:1-3)

Abban a kiváltságban volt részem, hogy a szüleim neveltek fel. Ezért csak elképzelni tudom, milyen öröm lehet egy árvának, amikor egy szerető család befogadja. És azt is, hogy milyen érzés lehet az a pillanat, amikor a család neve is hivatalosan a keresztneve elé kerül. Isten ezt teszi velünk: a nevére vesz minket. Ebben a bibliaórában mindössze 3 verset nézünk meg, mielőtt egy bemerítkezéssel ünnepeljük ezt az igazságot.

Csak egy lábbal a földön (1 János 2:15-29)

A keresztények saját bevallásuk szerint is furabogarak, hiszen egy olyan közegben, ahol azt értékelik, ha az ember két lábbal a földön áll, ők valójában fél lábbal egy másik világban élnek. De hogy jelenik meg ez a hétköznapi életünkben? Hogy tudjuk elkerülni akár a földhözragadtság, akár a világtól való teljes elszigetelődés végleteit?

Dolgok, amelyek közénk állnak (1 János 2:1-17)

Minden kapcsolatban – legyen az egy barátság, vagy akár egy házasság – előjöhetnek olyan dolgok, amelyek a felek közé állnak. Ha ezeket hosszú időn át sem sikerül megoldani, az a kapcsolat végét is jelentheti. Ebben a fejezetben János apostol arról tanít, hogy milyen dolgok állhatnak közénk és Isten közé, és hogy tudunk ezektől mielőbb megszabadulni.