Tanítás Nyári Attila tanítótól (Page 30)

Ezt a kérdést tesszük fel annak, aki olyat tesz, amit szerintünk józanul gondolkodva, külső befolyásolás nélkül nem tenne. Pál apostol is ezt kérdezi a galatáktól, akik feladták a szabadságukat azért, hogy vallásos szabályok rabjai lehessenek. Vajon mi vette rá őket erre? Hogy kerülhetjük el, hogy ugyanebbe a csapdába essünk?

Vannak, akik az élő fába is belekötnek, mások semmiért nem képesek küzdeni. Az életünk egyik legfontosabb feladata, hogy megtanuljuk, miért érdemes harcolnunk, és miért nem. Pál apostol szerint a szabadság – különösen a vallásos szabályoktól való szabadulás – az egyik olyan terület, amiben nem szabad megalkudnunk.

Aki csinál valamit, azt kritizálják. Főleg idehaza, ahol mindenki ért legalább három dologhoz: a focihoz, a politikához, és ahhoz, hogy másoknak hogyan kellene élniük. Hogy döntsük el, hogy kinek érdemes adnunk a véleményére? Mennyire foglalkozzunk azzal, mit gondolnak rólunk mások? És hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a lehúzó kritikától, ami valamennyiünket ér?

A megfelelési kényszer hihetetlen mértékben képes sakkban tartani embereket. Japánban például emiatt történik szeptember elsején a legtöbb öngyilkosság, és éppen a gyerekek körében, akik félnek attól, hogy az új iskolaévben kudarcot vallanak. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen mi is találkozunk ezzel az élménnyel a munkahelyen, a szomszédaink körében, a családban és az egyházakban is. A galata levél első verseiben Pál apostol lerántja a leplet egy titokról: leírja, hogy miként szabadulhatunk ki a megfelelési kényszer fogságából.