Tanítás a(z) Apostolok cselekedetei könyvből (Page 2)

Vajon az életünk előre teljesen megtervezett, minden Isten akaratából van, és mi csak a bábuk vagyunk a terepasztalon? Vagy részben ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek és a szerencsének?

Te mennyire zuhansz össze, amikor valami, amiről szentül hitted, hogy Isten akarata, mégsem valósul meg? Beleesel időnként az önmarcangolás csapdájába, vádolva magad, hogy te szúrtad el? Hogy tudunk ilyenkor továbblépni?

“Ki vagyok én igazán? Hol az igazi hazám? Szimplán, pőrén, meztelen mennyit ér az életem?” – teszi fel a kérdéseket Pintér Béla az egyik számában, és ezek azok a kérdések, amelyeket valamennyiünknek meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy eligazodjunk az életben. Filmekben gyakran eljátszanak a motívummal, hogy egy szereplő valaki másnak adja ki magát, akár hamis okmányokkal. A megtérésben hasonló dolog történik. Nem csak az örökkévaló lakcímkártyánk íródik át, hanem új identitást is kapunk, másként válaszoljuk meg a “ki vagyok én”…

Biztos emlékeztek, hogy az iskolában hányszor volt bombariadó. Megkönnyebbültünk, mert így hamarabb hazamehettünk, aztán mindig kiderült, hogy a tűzszerészek nem találtak semmit. Ebben a részben a jeruzsálemi templomban történt hasonló jelenet, csak ezúttal a veszélyt Pál apostol jelentette. Vajon jogosan éreztek fenyegetést a vallásos emberek az evangélium miatt?

Madarat tolláról, keresztényt a szeretetéről. Jézus legalábbi azt mondta, hogy az egymás iránti szeretetükről lehet felismerni az ő tanítványait. De vajon hogy jelenik meg ez a gyakrolatban?

Erősen megérinti az embert az, ha valakitől úgy búcsúzik, hogy többé nem láthatja. Akkor valahogy súlya lesz a szavaknak. Páltól tanulhatunk a most következő vasárnap, hogy hogyan volt a szíve a helyén ebben a helyzetben.

Te mit mondanál, milyen útravalót adnál a gyerekednek, ha tudnád, hogy soha többé nem látod? Pál apostol talán hasonlóan érezhette magát, amikor búcsúzott az efezusi gyülekezettől, amely annyira hozzánőtt.

Vajon mi a titka, hogy folyamatosan tudjuk bátorítani egymást, akkor is, amikor úgy érezzük, mi minket is leszív az élet?

Te hogy éreznéd magad, ha egy egész stadionnyi tömeg skandálna ellened? Pál apostollal éppen ez történt Efézusban. Bár mi valószínűleg nem fogjuk ezt ilyen formában megtapasztalni, sokszor kerülünk mi is olyan helyzetbe, amikor a többség véleménye ellenére kell kiállnunk amellett, amit hiszünk. Vajon honnan meríthetünk ehhez bátorságot?