Tanítás a következő időszakból: október 2015
Használd a kilincset! (Róma 3:25)
Ismeritek azt az ajtótípust, aminek csak az egyik oldalán van kilincs? És megvan az a tehetetlen érzés, amikor csak várjátok, hogy nyissák már ki belülről? A szívünk is ilyen ajtóhoz hasonlít: Isten szeretne velünk találkozni és sok jó terve van az életünkre, de nem erőszakos, a kilincs pedig a mi oldalunkon van. Vajon hogyan tudjuk kinyitni az ajtót? A tanítás megtekintéséhez kattints ide.
Én vagyok az apád (Galata 4)
Amíg nagykorúak nem leszünk, milliószor kell kitöltenünk különböző papírokon a “szülő/gondviselő neve” rubrikát. De később is, szinte az egész életpályánkat meghatározza, hogy milyen családba születtünk. Pál apostol arra emlékeztet, hogy lelkileg a legjobb származással büszkélkedhetünk: Isten fiai vagyunk.
Köszönöm, elfogadom (Galata 3:7-29)
Apró kedvességet, ajándékot szívesen elfogadunk, azonban, ami nagyobb érték, azért szeretünk megdolgozni. Isten mégis úgy döntött, hogy azért, hogy az ő szemében igazzá váljunk, semmit nem tehetünk le az asztalra, hanem csak akkor lehet a mienk, ha elfogadjuk, ajándékként – ezt jelenti a hit. De vajon hogy jelenik ez meg a gyakorlatban? Mit jelent hinni, amikor lesújt egy tragédia, amikor Isten igazságtalannak és távolinak tűnik?
Mi ütött beléd? (Galata 3:1-6)
Ezt a kérdést tesszük fel annak, aki olyat tesz, amit szerintünk józanul gondolkodva, külső befolyásolás nélkül nem tenne. Pál apostol is ezt kérdezi a galatáktól, akik feladták a szabadságukat azért, hogy vallásos szabályok rabjai lehessenek. Vajon mi vette rá őket erre? Hogy kerülhetjük el, hogy ugyanebbe a csapdába essünk?
