Igazi élet (János evangéliuma)

Ez elment halászni (János 21)

János evangéliuma utolsó fejezetében nem azt látjuk, hogy a tanítványoknak kitisztult volna a kép a feltámadás után, hanem talán még jobban össze vannak zavarodva. Ezért jó néhányan vissza is mennek halászni. Jézus azonban megjelenik a parton, és újra elhívja őket, mert a kaland nem ért véget, hanem valójában csak most kezdődik.

Még sincs vége! (János 20)

A Biblia őszinteségét talán semmi nem illusztrálja jobban, mint ahogy leírja, hogy maguk a tanítványok sem számítottak Jézus feltámadására. Valakinek elég volt látnia az üres sírt, másnak személyes találkozásra volt szüksége, valakinek pedig a sebeket is meg kellett érintenie, hogy végre higgyen. Miután viszont hittek, mindannyian ugyanarra a meggyőződésre jutottak: azt hitték, hogy véget ért a történet, valójában azonban csak egy váratlan fordulat történt, ami mindent más megvilágításba helyez.

Nézd ott fenn, mi van a kereszten (János 19)

Jézus néhány fejezettel korábban kijelentette, hogy eljött az órája. Ebben a fejezetben a kereszten látjuk, ahol, miután szenvedett, azt mondta: “Elvégeztetett!” A hitünk alapja, ami aznap történt, ezért fontos, hogy újra és újra felnézzünk a keresztre.

Tedd el a kardodat! (János 18)

Ebben a fejezetben Jézus letartóztatását és tárgyalását tanulmányozzuk. Azt látjuk, hogy miközben egyértelműen azért jött, hogy változást hozzon, nagyon furcsa módszert választ: látszólag hagyja győzni a világot, miközben körülötte mindenki, még a saját tanítványai is készek kardot rántani.

Hogy egyek legyenek (János 17)

A világ talán soha nem volt olyan megosztott, mint most, és korunk egyik jellemzője a kirekesztés kultúrája. Jézus tanítványai viszont a kezdetektől egy nagyon vegyes társaságot alkottak, ahol bőven volt mit tolerálni egymásban. Vajon milyen üzenete van ma az egyháznak egy megosztott világ számára, és hogy állunk ezzel személyesen?

Amikor nem érted, mi történik (János 16)

Voltál már olyan társaságban, ahol csak egy valaki volt, aki nem értette, mi történik, a többiek pedig csak nevettek? Az életben is sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor éppen mi vagyunk azok, akik nem tudjuk értelmezni az eseményeket, csak az olyankor egyáltalán nem vicces. Jézus ebben a fejezetben egy ilyen helyzetre készíti fel a tanítványait, és velük együtt minket is.

Gyümölcsöző élet (János 15)

Hallottam régebben egy keresztény ismerősömtől, hogy a Jézussal való kapcsolatát a telefontöltéshez hasonlította. “Néha kapcsolódni kell egy kis feltöltődéshez.” Jézus, tanítványinak mondott utolsó tanításában egy “csöppet” másként fogalmaz. 

Nyugalom egy ideges világban (János 14)

Napjaink egyik népbetegsége a folyamatos nyugtalanság, aggódás, idegesség vagy akár szorongás, amely elrabolhatja a pihenésünket és az életkedvünket is. Jézus ebben a fejezetben arról beszél a jövő miatt szorongó tanítványainak, hogy mi a titka annak, hogy ne “nyugtalankodjon a szívük”. Kapcsolódjunk be együtt ebbe a mesterkurzusba!

Mi ütött Júdásba? (János 13:21-38)

Júdás személye körül sok a titokzatosság, talán éppen azért, mert nehezen tudunk mit kezdeni a döntésével, hogy elárulja Jézust. Vannak, akik szerint nem is volt más döntése, hiszen erre “rendeltetett”, mások egészen vad elméletekkel állnak elő a motivációját illetően. De vajon mit árul el róla a Biblia, és mit tanulhatunk az ő történetéből?

Szolgáló vezetés (János 13:1-20)

Ha vezetőkről beszélünk, általában inkább az uralkodás jut eszünkbe, mint a szolgálat. Jézus azonban egész életével egy látszólagos ellentmondást, a szolgáló vezetést testesítette meg. És nincs jobb illusztrációja ennek, mint ez a történet, amelyben az utolsó éjszakáján fog egy lavórt és egy törülközőt, és megmossa a tanítványai lábát.