Sermons by Nemeshegyi Sámuel

Király, Főpap, Isten (Sámuel első könyve)

Akár egy gyenge vicc is kezdődhetne így: egy király, egy pap és Isten beszélgetnek… A vicc azonban az, hogy a Bibliában ez a három szereplő valójában egy és ugyanaz: Jézus Krisztus. És ezt akár Sámuel első könyvéből is felfedezhetjük.

Gyümölcsöző élet (János 15)

Hallottam régebben egy keresztény ismerősömtől, hogy a Jézussal való kapcsolatát a telefontöltéshez hasonlította. “Néha kapcsolódni kell egy kis feltöltődéshez.” Jézus, tanítványinak mondott utolsó tanításában egy “csöppet” másként fogalmaz. 

Amikor Jézus sírt (János 11)

Ebben a történetben egyszerre látjuk Jézus emberi és isteni mivoltát. Előbb a legmélyebb érzelmeket átélve sír, majd feltámasztja Lázárt, kinyilvánítva az erősorrendet közte és a halál közt. De mi indítja őt ilyen erős érzésekre és cselekvésre? Pusztán egy közeli jóbarát elvesztéséről van szó, vagy a felszín alatt több van ennél?

Nemeshegyi Sámuel: Az élet folyója (Ezékiel 47:1-12)

Híres festményeket modern technikai eszközökkel vizsgáló kutatók gyakran találnak a rétegek alatt korábbi skicceket, vázlatokat. Ezékiel gazdag képi világgal leírt látomása az élet folyójáról már az ő idejében is lenyűgözőnek számított. Mi pedig az újszövetség (akárcsak egy korszerű eszköz) segítségével, még lenyűgözőbb képeket fedezhetünk fel a rétegek alatt.

Vak voltam, de most látok(János 9)

A közmondás úgy tartja, hogy “kutyából nem lesz szalonna”. Ha ez igaz, hitünknek nincs sok értelme. Hogy megcáfoljuk a szólást, a vakon született ember szavainak mintájára mi is megfogalmazhatjuk egyénenként: ki voltam, és ki vagyok most?