Sermons by Nemeshegyi Sámuel

Emlékezzetek Rá | 1 Korinthus 11:17-34

Voltak a történelemben nagy emberek, akik számára az utókor emelt valamiféle emlékhelyet, tisztelegve életük, munkásságuk előtt. Voltak olyanok is, akik hatalmuknál fogva még a saját életükben építtettek monumentális sírboltot maguknak, biztosítva emlékük fennmaradását. Jézusnak nem maradt hátra sírhelye, de mi sem kell, hogy emlékhelyet építsünk neki, mert meghagyott nekünk egy olyan gyakorlatot, amivel kíválóan meg tudunk emlékezni róla, és arról, amit értünk tett.

Ki kinek a feje!? | 1 Korinthus 11:1-16

Ebben a szakaszban Pál arra a kérdésre ad választ és magyarázatot, hogy “be kell-e fedni az asszonyok fejét a gyülekezetben?” Mielőtt továbblapozva legyintenénk egyet, hogy ez egy ilyen régi kulturális dolog, érdemes itt megállni, mert kincseket érő igazságokat találhatunk.

Szabadság, szeretet | 1 Korinthus 8

A Biblia sok kérdésben egyértelmű útmutatást ad: ez rossz, ezért ne tedd, az viszont jó, azt tedd. Az életünkben azonban felmerülnek olyan kérdések is, amikről nehezebb eldöntenünk, hogy vajon szabad-e? Hogyan kezeljük a Krisztustól kapott nagy szabadságunkat, hogy közben másokat se bántsunk meg magunk körül?

Tűzvédelmi előírások (1 Korinthus 3:9-23)

A tervező építészek számára sokszor komoly fejtörést okoz a tűzvédelmi előírásoknak való megfelelés. Ha nem figyelnek oda erre már az épület tervezésének legelső fázisaitól, a későbbiekben akár az egész koncepciót boríthatja a tűzvédelmi szakértő… Érdemes csekkolni, hogy szellemi épületünk mennyire tűzálló? Ha szükséges, változtatni is rajta, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés, amikor majd tesztelve lesz.

Szolgáló Jézus (Advent 2)

Sokaktól hallottam már olyan vélekedést, hogy „Ha létezik is Isten az égben, vagy valahol, nem hinném, hogy én a gondjaimmal, problémáimmal érdekelném őt, miért foglalkozna pont énvelem?” Pedig amikor Jézus a Földön járt, pont ezt tette: gyógyított, megbocsátott, és felkarolt olyan embereket, akik senki mást nem érdekeltek. Ma is szükségünk van egy ilyen személyre, várjuk a szolgáló Jézust.

Király, Főpap, Isten (Sámuel első könyve)

Akár egy gyenge vicc is kezdődhetne így: egy király, egy pap és Isten beszélgetnek… A vicc azonban az, hogy a Bibliában ez a három szereplő valójában egy és ugyanaz: Jézus Krisztus. És ezt akár Sámuel első könyvéből is felfedezhetjük.

Gyümölcsöző élet (János 15)

Hallottam régebben egy keresztény ismerősömtől, hogy a Jézussal való kapcsolatát a telefontöltéshez hasonlította. “Néha kapcsolódni kell egy kis feltöltődéshez.” Jézus, tanítványinak mondott utolsó tanításában egy “csöppet” másként fogalmaz. 

Amikor Jézus sírt (János 11)

Ebben a történetben egyszerre látjuk Jézus emberi és isteni mivoltát. Előbb a legmélyebb érzelmeket átélve sír, majd feltámasztja Lázárt, kinyilvánítva az erősorrendet közte és a halál közt. De mi indítja őt ilyen erős érzésekre és cselekvésre? Pusztán egy közeli jóbarát elvesztéséről van szó, vagy a felszín alatt több van ennél?

Nemeshegyi Sámuel: Az élet folyója (Ezékiel 47:1-12)

Híres festményeket modern technikai eszközökkel vizsgáló kutatók gyakran találnak a rétegek alatt korábbi skicceket, vázlatokat. Ezékiel gazdag képi világgal leírt látomása az élet folyójáról már az ő idejében is lenyűgözőnek számított. Mi pedig az újszövetség (akárcsak egy korszerű eszköz) segítségével, még lenyűgözőbb képeket fedezhetünk fel a rétegek alatt.

Vak voltam, de most látok(János 9)

A közmondás úgy tartja, hogy “kutyából nem lesz szalonna”. Ha ez igaz, hitünknek nincs sok értelme. Hogy megcáfoljuk a szólást, a vakon született ember szavainak mintájára mi is megfogalmazhatjuk egyénenként: ki voltam, és ki vagyok most?