Tanítás a(z) Róma könyvből (Page 2)
Felmondok! (Róma 6:1-23)
Ha volt már rossz főnököd egy munkahelyen, ahol felmondtál, akkor átélted már azt a felszabadító érzést, hogy végre nem vagy a tekintélye alatt. Ebben a fejezetben Pál ehhez hasonlítja, ami velünk történt, amikor megszabadultunk a bűn hatalmából. Nem csak a papírmunka lett elintézve, hanem letelt a felmondási idő is, szabad vagy!
A csomaghoz járó extrák (Róma 5:1-21)
Pál a Római levél első fejezeteiben elég komor és lesújtó képet festett rólunk és bűnös állapotunkról, és bebizonyította, hogy önerőből nem tudunk ezen változtatni. Azonban van kiút, mégpedig Isten kegyelme, ami által elfogadhatóvá tesz minket. A megigazulásunk pedig további “extrákat” tartogat számunkra…
Ez a kérdés, válasszatok (Róma 4:1-25)
Az életben sok esetben hasznos az arany középút. Viszont vannak helyzetek, ahol egyszerűen nincs középút, hanem választanunk kell két lehetőség közül. Ebben a fejezetben arról tanulnunk, hogy Isten szemében is összesen két úton válhat egy ember elfogadhatóvá, de a két utat nem lehet vegyíteni, és valójában csak az egyik működik.
Isten és a gordiuszi csomó (Róma 3:1-31)
A római levél első fejezetei arról szóltak, hogy az ember, legyen akármilyen jó vagy vallásos, nem tud elfogadhatóvá válni Isten szemében. Ez a fejezet pedig arról szól, hogy Isten hogy oldotta meg ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát.
Vallásosság = képmutatás? (Róma 2:1-29)
Sokan azért fordulnak el Istentől, vagy akár a benne való hit gondolatától is, mert csalódnak a hívőkben, hiteltelennek látják őket. Sokszor valóban okot adunk erre, mert nem tudjuk megütni azt a lécet, amelyet magunktól és másoktól elvárunk. Vajon hol a határ a képmutató vallásosság, és a hiteles keresztény élet között, amibe a botlásaink is beleférnek?
Isten nem dühös (Róma 1:1-32)
Amikor hallunk egy-egy ember okozta tragédiáról, elborzadunk azon, hogy mire képesek Isten teremtményei, és sokszor tehetetlen dühöt érzünk. De hogy gondolkozik Isten az emberiségről? Mi a kulcsa annak, hogy a negatívumok ellenére pozitívan álljunk az emberekhez, önmagunkhoz is?
Bontsuk ki az ajándékot! (Róma 6:23)
Amikor gyerek voltam, azt a részt vártam a legjobban a karácsonyi ünneplésben, amikor végre kibonthattuk az ajándékokat. Most is ezt a részt várom a legjobban, de most már azért, mert szeretem látni, ahogy a gyerekeim izgatottan és örömmel rávetik magukat az ajándékokra. “Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet” – emlékeztet Pál apostol. Vajon mennyei Atyánk melyik részt várja legjobban az idei karácsonyban?
Használd a kilincset! (Róma 3:25)
Ismeritek azt az ajtótípust, aminek csak az egyik oldalán van kilincs? És megvan az a tehetetlen érzés, amikor csak várjátok, hogy nyissák már ki belülről? A szívünk is ilyen ajtóhoz hasonlít: Isten szeretne velünk találkozni és sok jó terve van az életünkre, de nem erőszakos, a kilincs pedig a mi oldalunkon van. Vajon hogyan tudjuk kinyitni az ajtót? A tanítás megtekintéséhez kattints ide.
- 1
- 2
