Sermons from March 2018

Bevágódni vagy becsapódni? (ApCsel 12:1-25)

“Ne fuss olyan szekér után, ami nem akar felvenni” – szól a magyar népi bölcsesség. Mégis, legtöbben egész életünkben szeretnénk bevágódni valakinél vagy valakiknél. A megfelelni vágyás erős motiváció lehet, de könnyen becsaphat minket. Ebben a történetben éles kontrasztot látunk egy alacsony önértékelésű uralkodó és Jézus tanítványai között, akik egy egyszemélyes közönség előtt élték az életüket.

Kinek drukkolsz? (ApCsel 11:19-30)

Egy focicsapat teljesítményén óriásit dob, ha nem üres stadionban, hanem a lelkes szurkolóik előtt játszanak. Ugyanígy személyesen is sokkal sikeresebbek vagyunk, ha vannak drukkereink, olyan emberek, akik hisznek bennünk és biztatnak. Többek között erre való a gyülekezet: egy hely, ahol az emberek hisznek egymásban, folyamatosan biztatják és bátorítják egymást.

Elég jó vagy! (ApCsel 11:1-18)

Téged is megbénít időnként az, hogy szembesülsz a hiányosságaiddal? Nem is csoda, hiszen az alsó tagozatban kapott fekete pontoktól kezdve, elrontott felvételiken, elutasított munkahelyi jelentkezéseken és párkapcsolati szakításokon át a lázadó gyerekeinkig minden azt kiabálja az arcunkba, hogy nem vagyunk elég jók. És ezen a vallásosság sem segít. Vajon az segítene, ha elhinnénk a mondatot, amit Péter hallott a joppéi háztetőn: “Amit Isten megtisztított, azt te ne mond tisztátalannak!”

Istennek nincsenek kedvencei (ApCsel 10:24-48)

Nem annyira bánjuk a kivételezést, ha velünk történik, de bántja az igazságérzetünket, ha mások élveznek jogtalan előnyöket. Milyen jó tudni, hogy Isten valóban egyformán viszonyul hozzánk, és nem személyválogató. Persze ezt nem annyira könnyű elfogadni, ha azt gondoljuk, mi vagyunk a kedvencei.