Tanítás a következő időszakból: 2018

Állíts be emlékeztetőt! (Évzárás 2018)

Amikor 40 éves pusztai vándorlás után Izrael népe végül átkelt a Jordánon, hogy birtokba vegye az ígéret földjét, emlékköveket raktak le, hogy később se felejtkezzenek el Isten hűségéről. Ahogy átkelünk az új évbe, kövessük a példájukat, emlékeztessük magunkat mindarra, amit Isten tett értünk idén is!

Szegletkő

“A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő” – idézte Jézus Ézsaiás prófétát. Jézust már a születése előtt és röviddel utána is megvetés érte, és később is elutasításban volt része. Mégis ő volt a legfontosabb része Isten tervének, és a szegletkő, amely a mai napig stabil alapot ad az életünknek, ha rá építkezünk.

Mit cipelsz a válladon?

Közelednek az ünnepek, amikor előtérbe kerülnek az igazi értékek, mint a szeretet, a család és Isten megváltó szeretete. Néha azonban nehéz erre ráhangolódni, talán éppen azért, mert terheket cipelünk magunkkal. Mi lenne, ha bizonyos terheket nem vinnél magaddal sem az ünnepi időszakba, sem az új évbe?

A szelfi-korszak vége

Lehet, hogy nem is attól lesz igazi az életünk, hogy kerüljük a nehézségeket és megpróbáljuk bebiztosítani a személyes kényelmünket?

Mit vársz Jézustól? (Lukács 4:16-21)

Mindannyiunknak vannak kéréseink, vágyaink, elvárásaink Jézus felé. Te mit válaszolnál, ha feltennék neked ezt a kérdést: Mit vársz Jézustól? Azt, hogy hozzon ki a nehéz helyzetből, amiben éppen vagy, esetleg adjon tanácsot, hogy éld az életed, netán egyszerűen csak tegye meg, amit akarsz? Jézus valójában sokkal jobban tudja, mire van szükségünk, mint saját magunk. Ez a tanítás arról szól, mit akar valójában adni Jézus.

Kezdd most! (János 4:1-42)

Van olyan dolog, amit már régóta szeretnél megtenni, de még mindig vársz valamire? Téged mi tart vissza? Bár az Istennel való járás során vannak helyzetek, amikor meg kell várnunk az ő vezetését, mégis sokszor olyan szituációkat gondolunk túl, amelyekben egyszerűen el kéne indulnunk. Vendégtanítónk Kalácska Norbert, a váci Golgota ifjúsági lelkipásztora.

Teljes bátorsággal (ApCsel 28:7-31)

Másfél év után az Apostolok Cselekedetei könyv végére értünk. Valójában azonban ez egy lezáratlan könyv, a ma napig íródnak bele újabb és újabb történetek. Vajon mi történt Pállal miután megérkezett Rómába? És mit tanulhatunk a könyv utolsó szakaszából?

Lakoma a viharban (ApCsel 27:27-44)

Amikor valaki stresszes, sokszor az étvágya is elmegy. Az étkezésre általában szeretünk nyugodt körülmények között sort keríteni. Vajon hogy tudott Pál egy szétesőfélben lévő hajón, amely tizennégy napja sodródott a viharos tengeren, leülni és nekilátni lakomázni?

Én előre megmondtam! (ApCsel 27:1-26)

Amikor rossz döntést hozunk, és éppen aratjuk a következményeket, általában mindig felbukkan valaki a történetben, aki arra hivatkozik, hogy ő bizony előre megmondta. A Biblia jó híre viszont az, hogy bár Isten gyermekeiként mi is hozunk rossz döntéseket, bizonyos dolgokat Isten is előre megmondott, és ezért biztonságban érezhetjük magunkat.