Tanítás a következő időszakból: augusztus 2016
Készenlétben (Lukács 12:35-59)
A rendőrök, mentők és tűzoltók pontosan tudják, mit jelent készenlétben lenni. Valószínűleg vannak hosszú órák, amikor csak várnak, de amint érkezik a riasztás, másodperceken belül cselekedniük kell. Jézus szavai alapján a keresztény élet is hasonló ehhez. Várakozás jellemzi, ami ugyanakkor nem passzív. Hogyan lehetünk készen az ő visszatérésére, amely bármelyik pillanatban megtörténhet? És hogy használjuk ki jól a várakozás idejét?
Utazz kevés csomaggal! (Lukács 12:2-34)
Egyszer elkövettem az utazók egyik nagy hibáját, úgy gondoltam, hogy a nagy bőröndömmel együtt vágok neki a városnézésnek Koppenhágában. Bár gyönyörű város, leginkább a küzdelemre emlékszem, ahogy vonszoltam végig magamat és a rakományt a macskaköves utcákon. Azóta megtanultam: ha élvezni szeretném az utazást, kevés csomaggal kell utaznom. Ebben a fejezetben Jézus is olyan terhekről beszél, amelyek megnehezíthetik a haladásunkat a lelki úton, és elvehetik az utazás örömét. Vajon hogy tudunk az életben kevés csomaggal utazni?
A helyünkön lenni (Apcsel 3:1-26)
Péter és János a templomba mennek az imádkozás órájára. Azt mondhatjuk, hogy a helyükön voltak, mert Isten a helyén volt az életükben. Ők pár hónap alatt hatalmasat változtak. Társaikkal együtt, akkor még azt kérdezték Jézustól a vakon született embert látván: Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei? Most meg ennek a sántán született embernek odaadják amijük van.
Az imádság (Apcsel 2:42)
Tudjuk, hogy Isten egy kapcsolatra teremtett minket, a Vele való kapcsolatra. Azt is tudjuk, hogy az imádság pedig a Vele való beszélgetés. De vajon van-e jó imádság? Mi az, ami Istennel egy mély, közeli kapcsolatra vezethet? Külön választom-e az áldást az áldótól? Istennek örülök-e vagy Istent kérem, hogy örülhessek valaminek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.
