Sermons from november 2015

Hányat kell még aludni? (Lukács 1:5-25)

Bár október közepén már lehetett szaloncukrot kapni, igazán csak a napokban indul a karácsonyi láz, vasárnap kezdődik a várakozásról szóló adventi időszak. Míg a gyerekek szentestéig számolják a hátralévő napokat, lehet, hogy te sokkal nagyobb dolgokra vársz az életedben, talán már régóta: egy kapcsolat helyreállására, testi gyógyulásra, körülmények változására, vagy az életed más területét érintő áttörésre. Zakariás és Erzsébet jól ismerték ezt az érzést, és történetük minden várakozó számára hordoz gyakorlati tanulságokat.

Aki nem hiszi, járjon utána (Lukács 1:1-4)

A Biblia történetei, és különösen a Jézus életéről szóló feljegyzések sokak számára csak mesének tűnnek, amelyek végére oda lehetne írni, hogy aki nem hiszi, járjon utána. Lukács doktor azonban már könyvének bevezetésében arról ír, hogy mindennek gondosan utánajárt. De vajon mennyire hitelesek történelmileg a Biblia könyvei? Fontos egyáltalán a hiten túl az értelmünkkel is megbizonyosodni erről?

Az az egy fontos… (Galata 6)

… legyetek jók most. Ez a kifejezés sokak számára a hívői élet lényegét jelenti. Amikor azonban Pál apostol a levele végére ér, egy egészen más dolgot emel ki legfontosabbként. Elmondja, mi az egyetlen dolog, ami Isten szemében igazán számít. Egészen gyakorlati módon tanít arról, hogy miként változtatja meg a kegyelem a hozzáállásunkat másokhoz és önmagunkhoz.

Rabok legyünk vagy szabadok (Galata 5)

A családon belüli erőszakból szabaduló nők sokszor újra rossz kapcsolatban kötnek ki. A börtönből szabaduló rabok több mint felét öt éven belül újra letartóztatják valamilyen bűncselekményért. Úgy tűnik, bár vágyunk a szabadságra, nehezen tudunk élni vele. Pál apostol gyakorlati tanácsot ad nekünk arra nézve, hogy miután Krisztus megszabadított minket, hogyan tudunk valóban szabadok is maradni.