Gyülekezet az eredeti recept szerint

Péter és János a templomba mennek az imádkozás órájára. Azt mondhatjuk, hogy a helyükön voltak, mert Isten a helyén volt az életükben. Ők pár hónap alatt hatalmasat változtak. Társaikkal együtt, akkor még azt kérdezték Jézustól a vakon született embert látván: Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei? Most meg ennek a sántán született embernek odaadják amijük van.

Tudjuk, hogy Isten egy kapcsolatra teremtett minket, a Vele való kapcsolatra. Azt is tudjuk, hogy az imádság pedig a Vele való beszélgetés. De vajon van-e jó imádság? Mi az, ami Istennel egy mély, közeli kapcsolatra vezethet? Külön választom-e az áldást az áldótól? Istennek örülök-e vagy Istent kérem, hogy örülhessek valaminek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.

A korai gyülekezet foglalatos volt a kenyér megtörésében. Mi a közös az apostolok tudományában, a közösségben és a kenyér megtörésében?  Mi az, ami elengedhetetlenül fontos amikor úrvacsorát veszünk?  Mit ír erről a Biblia? Mi volt ennek az előképe az ószövetségben?

A korai gyülekezet foglalatos volt a közösségben – ezt olvashatjuk. Milyen ez a közösség? Miben más? Miben más mint pl. egy jóga klub, vagy egy más közösség, amelyben emberek jönnek össze? A szíveket vizsgáló Isten egy fordított világot tár elénk, és erre oka van. Isten gyülekezetében nem az erősek győznek, nem az okosak vannak előnyben és nem a gazdagok irányítanak. A kincsünk cserépedényekben van.

A korai egyházat, a pünkösdkor megalakult gyülekezetet az apostolok mi alapján vezették? Lukács doktor a kérdésre leírta a választ. „Foglalatosak voltak az apostolok tudományában, a közösségben, a kenyér megtörésében és a könyörgésekben.” A sorozat első részében megnézzük mit is jelentett az az apostolok tudománya? Mit tudtak ők, amit mások nem? Mi az a titkos összetevő?