Sermons on Galata

Az az egy fontos… (Galata 6)

… legyetek jók most. Ez a kifejezés sokak számára a hívői élet lényegét jelenti. Amikor azonban Pál apostol a levele végére ér, egy egészen más dolgot emel ki legfontosabbként. Elmondja, mi az egyetlen dolog, ami Isten szemében igazán számít. Egészen gyakorlati módon tanít arról, hogy miként változtatja meg a kegyelem a hozzáállásunkat másokhoz és önmagunkhoz.

Rabok legyünk vagy szabadok (Galata 5)

A családon belüli erőszakból szabaduló nők sokszor újra rossz kapcsolatban kötnek ki. A börtönből szabaduló rabok több mint felét öt éven belül újra letartóztatják valamilyen bűncselekményért. Úgy tűnik, bár vágyunk a szabadságra, nehezen tudunk élni vele. Pál apostol gyakorlati tanácsot ad nekünk arra nézve, hogy miután Krisztus megszabadított minket, hogyan tudunk valóban szabadok is maradni.

Én vagyok az apád (Galata 4)

Amíg nagykorúak nem leszünk, milliószor kell kitöltenünk különböző papírokon a “szülő/gondviselő neve” rubrikát. De később is, szinte az egész életpályánkat meghatározza, hogy milyen családba születtünk. Pál apostol arra emlékeztet, hogy lelkileg a legjobb származással büszkélkedhetünk: Isten fiai vagyunk.

Köszönöm, elfogadom (Galata 3:7-29)

Apró kedvességet, ajándékot szívesen elfogadunk, azonban, ami nagyobb érték, azért szeretünk megdolgozni. Isten mégis úgy döntött, hogy azért, hogy az ő szemében igazzá váljunk, semmit nem tehetünk le az asztalra, hanem csak akkor lehet a mienk, ha elfogadjuk, ajándékként – ezt jelenti a hit. De vajon hogy jelenik ez meg a gyakorlatban? Mit jelent hinni, amikor lesújt egy tragédia, amikor Isten igazságtalannak és távolinak tűnik?

Mi ütött beléd? (Galata 3:1-6)

Ezt a kérdést tesszük fel annak, aki olyat tesz, amit szerintünk józanul gondolkodva, külső befolyásolás nélkül nem tenne. Pál apostol is ezt kérdezi a galatáktól, akik feladták a szabadságukat azért, hogy vallásos szabályok rabjai lehessenek. Vajon mi vette rá őket erre? Hogy kerülhetjük el, hogy ugyanebbe a csapdába essünk?

Szabadság megalkuvás nélkül (Galata 2)

Vannak, akik az élő fába is belekötnek, mások semmiért nem képesek küzdeni. Az életünk egyik legfontosabb feladata, hogy megtanuljuk, miért érdemes harcolnunk, és miért nem. Pál apostol szerint a szabadság – különösen a vallásos szabályoktól való szabadulás – az egyik olyan terület, amiben nem szabad megalkudnunk.

Kicsit megrázom magam 2. (Galata 1:11-24)

Aki csinál valamit, azt kritizálják. Főleg idehaza, ahol mindenki ért legalább három dologhoz: a focihoz, a politikához, és ahhoz, hogy másoknak hogyan kellene élniük. Hogy döntsük el, hogy kinek érdemes adnunk a véleményére? Mennyire foglalkozzunk azzal, mit gondolnak rólunk mások? És hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a lehúzó kritikától, ami valamennyiünket ér?

Kicsit megrázom magam 1. (Galata 1:10)

Aki csinál valamit, azt kritizálják. Főleg idehaza, ahol mindenki ért legalább három dologhoz: a focihoz, a politikához, és ahhoz, hogy másoknak hogyan kellene élniük. Hogy döntsük el, hogy kinek érdemes adnunk a véleményére? Mennyire foglalkozzunk azzal, mit gondolnak rólunk mások? És hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a lehúzó kritikától, ami valamennyiünket ér?

Nem kell megfelelned! (Galata 1:1-9)

A megfelelési kényszer hihetetlen mértékben képes sakkban tartani embereket. Japánban például emiatt történik szeptember elsején a legtöbb öngyilkosság, és éppen a gyerekek körében, akik félnek attól, hogy az új iskolaévben kudarcot vallanak. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen mi is találkozunk ezzel az élménnyel a munkahelyen, a szomszédaink körében, a családban és az egyházakban is. A galata levél első verseiben Pál apostol lerántja a leplet egy titokról: leírja, hogy miként szabadulhatunk ki a megfelelési kényszer fogságából.