Luk. 3:10-38 Jézusról kezdtünk el beszélgetni. Vajon Jézus tett-e csodát gyermekkorában? Tudott volna-e csodát tenni, vagy csak akkor, miután bemerítkezett és a Szent Lélek galamb formájában rászállt? Ilonka kérdezte vagyis megjegyezte, hogy milyen lehetett a zsidók királyának, hogy a zsidók elárulták, elutasították és végül meg is kellett halnia miattuk. Elhangzott, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Ez igaz az akkori időkre nézve, az előbbiekre és persze a mostani időkben is.
Nekem ezzel az Igerésszel kapcsolatban az tűnt fel a Keresztelő Jánost kérdező emberekről, hogy mindannyian ugyanazt kérdezik tőle: Mit cselekedjünk? János pedig nem olyanokat mond nekik, hogy mivel tudnak Isten előtt kedvesebbek lenni, mivel tudják kiérdemelni az elfogadását, hanem a válaszok arra irányultak, hogy mi az, amit abba kellene hagyniuk. Mi az ami elválasztja őket Istentől? A sokaságnak azt mondta, hogy ne legyen a szívükben irigység, fukarság és ragaszkodás a javaikhoz. Ez számomra azt jelenti, hogy ne legyen részünk a testies gondolkodásban, ne aszerint járjunk. A vámszedőknek azt mondta, hogy ne csaljanak, ne vegyenek el az emberektől többet, mint amit kell. A vitézeknek meg, hogy ne éljenek vissza az erejükkel, ne bántsák az embereket, ne vegyék el erővel, amit akarnak. Amikor ezt elolvastam nekem az jutott eszembe, hogy ez Isten szíve a Zakariás könyvéből.
Zak. 4:6 “Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!”
A vitézeknek azt mondja, hogy nem erővel, a vámszedőknek, hogy nem hatalommal és a sokaságnak, az átlagembernek pedig, hogy a “Lelkemmel” vagyis nem a testies gondolkodással.
Luk. 4:1-13 Elolvastuk az Igerészt majd hozzákapcsoltuk a I. Jn. 2:16 ot és az I.Móz. 3:6-ot.
- Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
- Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
- Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged
I.Jn. 2:16 “Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”
I.Móz. 3:6 “És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért …”
Mindhárom helyen három kísértésről beszél vagyis a test kívánságáról, a szemek kívánságáról és az élet kérkedéséről. Éva is úgy látta, hogy jó a fa az eledelre , kedves a szemnek, és kívánatos a fa a bölcsességért! Ez a három kísértés tartalmazhatja az összes kísértés célpontját, mert az I.Jn. 2:16-ban említi, hogy minden ami a világban van, az ez a három. A módszerekből persze, ahogy próbálnak minket eltéríteni, becsapni, abból több is lehet. A hazugság atyjának módszerei igen sokrétűek. Szóba került ami az Istentiszteleten is elhangzott, hogy “álljunk ellene az ördögnek és elfut tőlünk!” Én erre azt említettem, hogy rám az életem során nagyon nagy hatást tett ez az idézet: “a hit sohasem a kísértésnek mond nemet, hanem Jézusnak Igent!” Hogyan fér ez meg egymással? Dia említette, hogy megfér egymással. Én is így gondolom, hogy igazából kiegészítik egymást, mert tulajdonképpen úgy tudok ellenállni a hazugság atyjának, hogy Jézusnak mondok Igent. A hazugság atyja annyira ravasz és furfangos, hogy előbb-utóbb (de inkább előbb) úgyis elbuknék. Felolvastam Malcolm Smith: Kiégett hívő élet című könyvéből egy jó darabot. Csak a “sohasem a kísértésnek mondj nemet, hanem Jézusnak Igent” részt akartam felolvasni, de valahogy előrébb kezdtem és így volt jó.
Malcolm Smith: Kiégett hívő élet
96. oldal és 97. oldal között
“A kísértés lényege az, hogy természetes emberi vágyainkat erősen vonzza valami a világban. Jakab azt mondja, hogy ez nem bűn, csak akkor, ha a vágy megfogan, vagyis a reakcióból vágy lesz és tudatosan el akarjuk érni azt, ami hívogat. Ha valaki barátságtalanul, igazságtalanul vagy rosszindulatúan mond valamit, nem követek el bűnt, ha a sértés negatív érzelmi reakciót vált ki belőlem, vagy harag, esetleg bosszúvágy fog el. Ez nagyon is természetes emberi érzés. Ha forgalmi dugóba kerülök, nem bűn, ha türelmetlenséget vagy bosszúságot érzek. Amikor különleges vendégeket várunk vacsorára és semmi sem sikerül a konyhában, nem baj, ha elkeseredünk és majdnem elsírjuk magunkat. Amikor Krisztus lakozást vesz bennünk, testünk nem lényegül át; továbbra is megmarad bennünk minden fizikai ösztön, mint minden más emberben. Továbbra is megéhezünk, megszomjazunk, szexuális ösztöneink, vágyaink vannak, és egy hosszú nap után fáradtak vagyunk, ahogyan Jézus is az volt. Hogyha szenvedélybetegségek – alkohol vagy kábítószer – rabjaivá váltunk megtérésünk előtt, akkor nem kell furcsának tekinteni, ha a test visszaemlékezik, üzeneteket küld az agynak, és a korábban ismert megkönnyebbülésért esedezik.
Ez nem bűn. Sok olyan hívővel találkoztam már, akik álarcot viselnek ezeken a területeken. Úgy tesznek, mintha az élet nem váltana ki belőlük különféle reakciókat. Mégis az elsők között égnek ki, mert az emberek nem szakadhatnak el ennyire a valóságtól.
… Akkor követünk el bűnt, amikor engedünk a vágynak és tudatosan azt tesszük ami tilos.”
99. oldal és 100. oldal között
“Akaraterővel nem tudunk ellenállni a kísértésnek. Akkor állunk ellen és győzzük le, ha Krisztushoz, a bennünk levő élethez fordulunk. … Ha a kísértés türelmetlenségre ösztökél, Krisztus a türelmünk. Ha gyűlöletre és keserűségre, akkor az Úr a mi szeretetünk és megbocsátásunk …”
100. oldal és 102. oldal között
“Hektor súlyos kábítószerfüggő volt, mielőtt megismerte az Urat. Megtérése csodálatos volt, és utána újra együtt élt a feleségével, aki szintén megtért. Hamarosan belátta, hogy bár Krisztusban új Hektorrá lett, még mindig erősen él benne a kísértés, hogy visszatérjen régi kábítószerfüggő életéhez.
Gloria a felesége kétségbeesetten hívott fel egyszer reggel négykor. Hektor előző nap nyilvánvalóan nagyon felháborodott valamin, elment és nem tért haza. Felesége arról győzött meg, hogy férje kábítószer kereskedőt keresett.
A reggeli szürkületben a városnak abba a részébe mentem, ahol kábítószeres korszakában napjait töltötte. Némi kérdezősködés után egy koszos játékteremben találtam meg. Amikor beléptem, megijedt, és nyilvánvalóan szégyenkezett, hogy itt találom.
Félrevont és magyarázkodni kezdett:
– Tiszteletes úr, kérem, hagyjon békén! Cserben hagytam Istent, önt is becsaptam és csalódást okoztam minden testvéremnek a gyülekezetben. Kár a fáradtságért, nem éri meg, hogy ennyit törődjön velem.
Nem hallgattam rá, hiszen szavai bűntudatból születtek. Inkább elvittem reggelizni. Állandóan azt hajtogatta, hogy Isten végzett vele, hiszen újra kábítószerhez folyamodott.
Egyenesem a szemébe néztem:
– Hektor, Isten akkor is szeretett, amikor a csatornában éltél, és kimentett. Azt hiszed, hogy most amikor a gyermeke vagy, nem szeret ugyanúgy, minden feltétel nélkül? Még most is szeret, bár este ártottál magadnak és a családodnak is.
Pontosan ugyanúgy szeret ebben a pillanatban is, ahogyan a múlt héten szeretett, amikor énekeltél a boldogságtól. Isten szeretete nem attól függ, hogy mit teszel vagy mit nem teszel. Megbocsát neked, csak fogadd el és adj hálát érte!
Szemmel láthatóan felderült. Ekkor azt tudakoltam, mit tett a kísértéssel, amely arra akarta rávenni, hogy térjen vissza a kábítószerekhez. Amikor feltettem neki a kérdést, ijedten nézett rám és azt bizonygatta, hogy állandóan nemet mondott.
Ez volt Hektor problémája. Nemet mondott a kísértésnek. Saját maga által írt törvény szerint élt, amely lényegében így szólt: Ne lődd be magad! Miközben az egyik szemével a törvényt figyelte, annak az elképzelésnek igyekezett megfelelni, amelyet az erős keresztényről alkotott magában … , akit ugyebár nem kísértenek a kábítószerek.
Amikor jött a kísértés, bűntudat gyötörte azért, mert olyan gyenge volt, hogy ilyen érzései voltak, és akaratát megfeszítve ellenállt. Ahol a törvény uralkodik, ott az ember megszállottan retteg attól a bűntől, amelyet a törvény tilt, de ugyanettől irtózatos vágyat érez arra, hogy megtapasztalhassa a bűnbeesést … ahogy ezt barátom is megélte.
– Hektor – magyaráztam- , meg kell értened, hogy a hit sohasem a kísértésnek mond nemet, hanem Jézusnak mond igent! Elmondtam, hogy a régi Hektort Jézussal odaszegezték a keresztre, és most az Úr lelke lakik benne. Az élet nem Hektor ügye, nem neki kell igyekeznie, hogy jó legyen, henem el kell ismernie, hogy sohasem képes a jóságra!
Ha ezt megérti, akkor többé sohasem fog arra gondolni, hogy a kereszténység pusztán a viselkedés megváltoztatásából áll, hanem engedi, hogy Krisztus éljen benne erejével és hatalmával. Nem az a hit, amikor minden akaraterőmet összeszedem egy hatalmas nemre, hanem amikor gyengeségemben elismerem, hogy Krisztus az erőm, még ha nem is érzem.
… Néhány hónap múlva, megint nehézségek adódtak az életében, és azon kezdett gondolkozni, hogy egy éjszakára hogyan lőhetné be magát kábítószerrel és könnyíthetne félelmein. Újra csak nemet mondott, de ellenállása a következő hetekben egyre gyengült.
(Egyik vágyakozása után így kiáltott:)
– Istenem, kérlek, segíts nekem! Az a Hektor meghalt Krisztussal, én pedig feltámadtam vele, és most az Úr az életem. Már megint úgy akarom megoldani a problémámat, mintha nem is ő élne bennem. Úr Jézus nem akarom belőni magam, de gyenge vagyok. Te vedd át az irányítást és éld győzelmes életedet bennem. … Ez sok évvel ezelőtt történt, és azóta sohasem esett komolyan abba a kísértésbe, hogy visszatérjen a kábítószerekhez.”
Mariann kérdése az volt, hogy ha lehet türelmetlennek lenni, lehet csalódottnak és frusztráltnak lenni, akkor ez hogy jön össze a Lélek gyümölcseivel. A Lélek közben munkálja ki bennünk, hogy ne legyünk ilyenek, hát nem az a cél, hogy ezek elmúljanak, eltűnjenek. Azt gondolom, ez is megfér egymással teljesen. Persze a Lélek formál minket fokozatosan, egyre inkább kiábrázolódik bennünk a Krisztus, de ezen az úton vannak érzéseink, megélünk természetes emberi helyzeteket. Nem vagyunk szuperhívők! Szerintem Isten célja nem is az, ezeket sokszor mi alakítjuk ki magunkban. A bibliában én nem látok szuperhívőt. Dávid egész életében követett el hibákat, nem is kicsiket. Mégis a Biblia Isten szíve szerint való emberről beszél, amikor őt említi. Amikor türelmetlen vagyok, mert nem sikerül valami már ötödszörre sem és földhöz vágom azt a valamit, akkor nem követek el bűnt (persze nem más laptopjáról van szó).
Azt említettem még meg, hogy Istennél az elkeseredettség, a kétségbeesés nem baj. Láthatjuk ezt pl. Jób életén keresztül. Ha valaki az élete során el volt keseredve, akkor ő igazán. Megátkozta születése napját, Istent okolta, kihívta egy bírósági tárgyalásra, előre megmondta Istennek, hogy neki, azaz Jóbnak lesz igaza. Elkeseredettségében hihetetlen dolgokat mondott, mégis a 42. fejezetben Isten azt mondja róla, hogy ő igazán szólott.
De azt is meg kell jegyezni, ahogy a Dia is említette, az elkeseredettség nem egyenlő a keserűséggel. Lehet valaki elkeseredett, de mégsem keserű. Az elkeseredettség mindig az élet nehéz helyzeteiből adódik. A keserűség pedig sokszor valami bűn eredménye. Pl. valaki egy meg nem bocsátó lelkület miatt engedi magában felnövekedni a keserűséget. Ez nem jó, ez baj!
Beszéltünk még arról, hogy amikor Jézus megkísértetett, akkor az ördög kétszer is azt mondta neki, hogy “Ha Isten Fia vagy…” Mintha azért kellett volna megtennie a dolgokat, hogy az lehessen Aki. Ez tulajdonképpen egy manipulációval kevert megkédőjelezés volt. Tedd meg, hogy az lehess aki vagy! Mi már kaptunk ilyet mástól? Mondták már ezt nekünk? Néha a saját lelkiismeretünk mondja ezt nekünk. “Ha jó keresztény vagy, akkor… tedd meg ezt meg azt!” De nem kell megtenni! Jézusnak sem kellett megtenni, hogy az lehessen AKI. “Csakugyan elfogad Isten?” “Most biztosan helyrehozhatatlan hibát követtem el.” Ezek a gondolatok mind a megkérdőjelezés miatt vannak. A gondolatok mögé kell látnunk és nem rájuk figyelni, hanem Jézusra.
Amiről még beszéltünk, az az, hogy Jézus a Szent Lélektől telve vitetett a pusztába, ahol megkísértetett. Majd mindhárom feljegyzett kísértésben az Igével válaszolt. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy amikor másolni szeretnénk ezt, és az Igéből akarunk mi is válaszolni a hasonló kísértésekre, akkor a Szent Lélekkel való betöltekezést is másoljuk le. Különben csak módszerré degradáljuk le azt, amit Jézus itt tett. Lehet, hogy nem pontos a példa, de az ApCsel. 19:11-15 részt említettem. Itt Pál gyógyított, ördögöket űzött ki és amikor ezt tette, akkor Jézus nevében tette ezt. Skéva fiai is ezt próbálták utánozni. A Jézus nevében stimmelt, csak a Szent Lélekkel nem voltak betöltekezve, ezért nagyon rossz vége lett a kísérletnek. Szóval amennyire fontos, hogy Jézus az Igével válaszolt, olyannyira fontos az is, hogy Szent Lélekkel telve volt.
Mit tudtunk meg Jézusról?
3:22 Az Atya gyönyörködik a Fiában
4:1,4,8,12 Be volt telve Szent Lélekkel és az Igével válaszolt
Mit akar üzenni nekünk Jézus ezen az Igerészen keresztül?
Azt hiszem azt, hogy nagyon fontos a Szent Lélekkel való betöltekezés, ha a kísértésekben meg akarunk állni. Ne kövessünk módszereket, ne játszunk szerepeket. hagyatkozzunk Rá.
Isten áldjon