Lukács evangéliuma 4:14-44

Először felolvastuk a 4:14-30 verseket. A megkérdőjelezés témájával kezdtük. Már az előző alkalmon beszéltük arról, hogy az ördög megkísértette Jézust. Azt mondta, hogy “Ha Isten Fia vagy, változtasd …” “Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad …”. Ez tulajdonképpen a megkérdőjelezése volt Jézusnak. Neki nem kell semmit megtennie ahhoz, hogy az legyen aki amúgy is. Nekünk sem kell semmit bizonyítanunk hívő életünkben, főképp azt nem, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha azok vagyunk, akkor azért nem, ha pedig nem vagyunk, akkor azért. Azt mondtam, hogy a Biblia szerint a hívőnek három ellensége van: az ördög, test és a világ. A 4. fejezet elején láthattuk, hogy az ördög megkérdőjelezte Jézust. Most ebben a szakaszban láthatjuk, hogy a saját házanépe kérdőjelezi meg. A 22-es versben mondják, miután hallották: Nem a József fia ez? Ezzel valójában azt mondták: Tud-e nekünk mondani valami értelmeset az ács fia?  Megemlítettem, hogy kicsit beleolvasva az 5. fejezetbe a farizeusok is megkérdőjelezik majd őt. A 21. vers “Kicsoda ez, aki ily káromlást szól?” A farizeusok a világot képviselik, ők voltak a nép vezetői. Azt hiszem mi is megkapjuk mindezeket, mindhárom oldalról.
A 28-as versben aztán betelnek haraggal Jézus felé. A kérdésem az volt, hogy titeket megkérdőjeleztek-e már korábban? Szinte mindnyájan mondtatok legalább egy történetet, amikor megkérdőjeleztek titeket. Vagy a hiteteket, vagy a személyeteket. Ugyanúgy megkérdőjelezhetnek más emberek vagy a saját gondolataink is. Mondhatjuk azt, hogy a hazugság atyja végzi a munkáját másokon keresztül és bennünk is. Az egyik fő feladatai közé tartozik a megkérdőjelezés.

Sokszor indít minket a Lélek, hogy mondjunk meg valamit valakinek, tegyünk meg valamit, de nem merjük megtenni valami miatt, vagy alkalmatlannak gondoljuk magunkat. Többen is elmondtunk példákat, hogy mikor tettük meg és mikor nem tettük meg, amire a Lélek indított. A Blanka mondta, hogy amikor nem tesszük meg, akkor szomorúságot érzünk utána.  Máskor meg történhet olyan is, hogy mondunk valamit másoknak, de ők nem reagálnak vagy nem érinti meg őket az. Lehet hogy még nincs itt az ideje, még nem jutott el oda. Attila megemlítette a József szindrómát, hogy mond valamit az Úr, megmutat valamit a jövőből, és mi ezt tovább mondjuk azonnal. Még harag is kialakulhat, mint József esetében is.

Beszéltünk még arról, hogy a Kirk említett egy nagy veszélyt a mai kereszténységre. Ismereteink vannak Jézusról, ha dolgozatot kellene írni biztos 5-öst írnánk, de magát Jézust nem ismerjük. A farizeusok is kívülről tudták a Bibliát és mégis vitáztak a könyv szerzőjével. Ott állt előttük Jézus és vitáztak vele.

Kriszti említette a Jak.1:27-ből, hogy az igaz Istentisztelet, meglátogatni az árvákat és özvegyeket a nyomorúságukban. Ez egy adás. Adok az árváknak, özvegyeknek. Segítek nekik. Sokszor nem szavakkal, hanem tettekkel. Vasárnap pedig, amikor Istentiszteletre megyünk, akkor meg főleg kapni megyünk. Mennyire helyénvaló az Istentisztelet szó ez esetben? Ja, egyébként miért megyünk oda? Megemlítette még a Máté 10:8-at is. “Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” Aztán a gyógyításról beszéltünk, hogy Isten végzi vagy emberek végzik. Itt Isten mondja, hogy gyógyítsunk. Imádkozunk gyógyulásért, de hittel imádkozunk? Néha elhangzik olyan ima is, ami nem sok hitet tartalmaz. Uram gyógyítsd meg ezt az embert, kérlék gyógyítsd meg, de ha mégsem ez az akaratod akkor nem, vagy ha később akarod, akkor legyen a te akaratod szerint. Aztán van, amikor Isten nem gyógyít meg valakit. Ezt látjuk Pál apostol életében, őt nem gyógyította meg. Elég neked az én kegyelmem, mondta Isten. Pál elmondhatott volna 1000 vagy 10000 imát is érte. Az Úr végzi a gyógyítást rajtunk keresztül, mint Péter és János esetében ApCsel. 3:1-ben.

Aztán visszatértünk arra, hogy a gyülekezetben mi történik. Ef 5:32 azt mondja, hogy nagy titok ez. Krisztus titka a gyülekezet. Kapcsolódunk egymáshoz és ha az egyik tagnak baja van akkor az egész testnek van baja. Én elmondtam, hogy hét évig próbáltam egyéni keresztény lenni. Próbáltam Isten gyermeke lenni egyedül de nem működött, nem voltam a helyemen. A Szentlélek közege valahogy a közösség. Itt kapunk bátorítást és feddést másoktól, a pásztortól, az Igéből, és ugyanúgy mi is adunk másoknak bátorítást és feddést. Már a puszta jelenlétünk adhat másoknak. Attila az I.Kor.14:26 ot említette e témával kapcsolatban. Egymást építjük a gyülekezetben.

I. Kor. 14:26 “Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.”

Nagyon nehéz leírni mik hangzottak el, mert tulajdonképpen sokáig beszéltünk a témáról, de ezek egyáltalán nem szerepeltek a jegyzeteimben. Jócskán eltértünk a tanulmányozott Igerésztől. Mivel nem készül jegyzőkönyv az alkalmainkon, ezért csak kevés dolgot tudok most leírni. A Luk. 4:31-44 -ig részt fel sem olvastuk.

Még egy dologról beszéltünk a végén, hogy Jézus erővel és hatalommal végezte szolgálatát. A 4:14-es versben a Lélek erejével ment. Luk. 4:32 – beszéde hatalmas volt és 4:36 – hatalommal parancsolt. Nekünk viszont azt mondja az Úr, hogy nem erővel és nem hatalommal hanem az Ő Lelkével (Zak.4:6). Hogy jön ez össze? Blanka már mondta is választ, hogy nem a saját erőnkkel és a saját hatalmunkkal hanem az Úrtól kapott erővel és hatalommal. Jézusban semmi nem volt, ami a saját érdekéből lett volna. Teljesen megüresítette magát az önérdektől. Ezért is volt hatalmas. Isten megteheti amit tesz, mert önérdek nélkül szeret. Attila mondta, hogy nekünk kevert szeretetünk van. Néha érdekünk fűződik valamihez, néha önérdektől mentesek vagyunk. Istennek viszont mindig “mentes” szeretete van. Ez az Isteni szeretet. Az Ő hatalma ezért más.

Beszéltem még arról, hogy mi sokszor a jó tulajdonságaink mellett, a hátrányos területeinket akarjuk fejleszteni és így akarunk jó kereszténnyé válni. Sokszor azt gondoljuk, ha látunk egy tehetséges embert valamilyen területen, akkor ő milyen jó szolgálóvá válhatna. A Bibliában viszont sokszor láthatjuk az ellenkezőjét, hogy Isten a gyengéket és az erőtleneket használja, hogy Ő megdicsőüljön általuk. Pl. Dávid sem a legerősebb legjóképűbb volt a testvérei között. Sámuel is a testvéreire gondolt, de Isten nem. Pál azt mondta, hogy mindenre van ereje a Krisztusban, aki őt megerősíti, meg azt, hogy mikor ő gyenge akkor erős. Ezért azt mondtam hogy nem a tehetséget kellene figyelni az emberekben. Attila viszont felhívta a figyelmet ennek a veszélyére is, ugyanis a tehetséget is Isten adja, ezt ne felejtsük el. Meg ha a gyülekezetben a tehetségteleneket keresnénk az emberekben, ha ők csinálnák azt amihez nem értenek, akkor abból nagy kavarodás is kialakulhatna. Nem kellene ebből szabályt alkotni. Istentől jön a szolgálathoz az elhívás és az erő is, szerintem ez a lényeg. Néha olyan embert hív el, akinek már korábban adott tehetséget, néha pedig olyat, akinek az elhívás után adja meg a tehetséget.

I.Pt.4:11 “Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Ami idő hiányában kimaradt:
A Názáretbeliek a 4:22-es versben elcsodálkoztak a beszédein. és a Kapernaumbeliek is elcsodálkoztak szintén a 4:32-es versben. Viszont más okból csodálkoztak el Jézuson. Názáretben azon, hogy József fia mit beszél itt nekünk. Kapernaumban pedig, hogy hatalom volt a beszédében.

Jézus megismertette magát Kapernaumban, mert tanította őket és csodákat tett. Az emberek hallhatták mit mond, mi az üzenete és láthatták amiket tett. Názáretben nem tudott semmi csodát tenni, mert azt hitték ismerik.

4:38 versben könyörögtek Jézusnak, hogy gyógyítsa meg Péter anyósát. A kérésben hit van és alázat. Isten szereti ha kérjük Őt.

4:43 Jézus azt mondja, hogy egyéb városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldetett. Nekünk mi a küldetésünk?

Mit tudunk meg Jézusról?
4:14 A Lélek erejével ment
4:18 Az Úr lelke volt Ő rajta
4:32 Csodálkoztak az Ő tudományán
4:36 Méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek

Mit akar nekünk üzenni ebben az Igeszakaszban?
Mi a mi küldetésünk, mi a mi szolgálatunk? Mire hívott el Isten minket? A fő feladatunk, hogy azzal az erővel szolgáljunk, melyet Isten ad, mint Jézus.