A Lukács evangéliumának ebben a részében 4 történetről olvastunk. A béna ember meggyógyítása, Lévi elhívása, a gabonafejek szaggatása és a száradt kezű ember meggyógyítása. Mind a négy történetben Jézusnak a farizeusokkal való beszédét, bánásmódját írja le Lukács. Először a Szombatról beszéltünk és a törvényről, annak betartásáról. Arról, hogy keresztényekként mennyire válogatósak vagyunk. Az Ószövetségben ugyanúgy ott van, hogy ne tetováljuk magunkat mint az, hogy elítélendő a homoszexualitás. Ugyanúgy ott van a Szombat nap, mint az, hogy tiszteld atyádat és anyádat. Melyikre mondjuk azt, hogy most is be kell tartanunk és melyikre mondjuk, hogy nem? Sőt, az újszövetségben ott van az is, hogy a férfinak ne legyen hosszú haja. Mi a fontos nekünk, és mit tartunk be? Azt hiszem, rossz a kérdés. Az Ige azt mondja, hogy azok az Istennek fiai, akiket az Isten Lelke vezérel.
A pihenésről, beszéltünk egy kicsit, majd visszatértünk a farizeusokhoz, a törvényeskedőkhöz. Ha Isten külön tudja választani a bűnt a bűnöstől, akkor képes a büszkeséget és a képmutatást is különválasztani a farizeustól. Szeretnünk kell őket, de őrizkedni is kell tőlük. Őrizkednünk kell a farizeusok kovászától, ami a képmutatás. Azért kell őrizkednünk, mert a törvénykezés és annak eredménye a képmutatás ragályos, fertőző. Be kell azonosítanunk azt, és nem szabad teret engednünk ezeknek az életünkben.
Jézus nem engedett a farizeusoknak. Nem mondta a tanítványainak, hogy a szabadságukat szorítsák háttérbe, hogy a farizeusoknak emészthetőbb legyen a tanítás. Viszont Pál apostoltól sokat hallunk arról, hogy ne legyen ürügy a szabadságunk, meg hogy inkább nem eszik húst sohasem, csak meg ne botránkoztasson valakit, pedig a szabadsága megengedné ezt. A különbség az, hogy Jézus a hitet el nem fogadókkal beszélt, Pál pedig a hitben erőtelenekről, azaz testvérekről. Itt egy jó kis vetekedés alakult ki köztünk, hogy a farizeusok hívők voltak-e. Volt aki azt mondta igen, ők hittek Istenben, volt aki azt mondta nem, mert nem hittek Jézusban.
Azt hiszem a farizeusok és a hívők közt a különbség az, hogy a farizeusok:
TESZNEK Istenért dolgokat, hogy megmutassák SZERETIK Őt, de valójában NEM szeretik
A hívők pedig:
TESZNEK Istenért dolgokat, hogy megmutassák SZERETIK Őt, mert valójában (IGEN) szeretik
Ami egyezik az az, hogy ők is “szeretetből” tesznek dolgokat, de a különbség, hogy a farizeusokban valójában NEM volt szeretet. Mondhatjuk azt, hogy minden titkot, minden tudományt ismertek, de nem volt bennük Isteni szeretet. Jézus annyira szerette az embereket! Azon gondolkodtam, hogy amikor a keresztjét vitte a Golgotára, akkor a száját nem nyitotta meg! Mi biztos mondtuk volna, hogy megkapjátok a magatokét majd, ti képmutató farizeusok, meg ilyenek.
A végén még beszéltünk azokról, hogy amikor egy könyvet olvasunk, vagy hallgatunk az interneten egy tanítást, akkor mikre figyeljünk. Mik azok a dolgok, amikre figyelnünk kell, amiktől jobb ha őrizkedünk.
1. Őrizkednünk kell a farizeusok kovászától, ami a képmutatás. A képmutatás pedig a törvényeskedésből ered. A törvényeskedés pedig, amikor elhagyjuk a Isten rendeléseit és lecseréljük emberi rendelésekre. Amikor a tanítás emberi rendelésekkel van tele.
2. Őrizkednünk kell a kalmárszellemtől. A kalmárszellem az, amikor üzletelünk Istennel. A lelki életünkből üzletet csinálunk, és elvárjuk az eredményt. Elmondtam egy példát Lukács 6-ból a 12. és 19. versek alapján, hogy lehet üzletelést csinálni a keresztény életünkből. Jézus itt elvonult, és az egész éjszakát Istennel töltötte, imádkozással. Aztán olvashatjuk, hogy sokakat meggyógyított, mert erő származott ki belőle. A kalmárszellem azt mondja, látjátok, ha azt akarjátok, hogy belőletek is erő származzon, akkor eleget kell imádkozni. Aztán ha egész éjszaka imádkozom, akkor elvárhatom, hogy Isten adjon nekem erőt. Ha meg nincs erő a szolgálatomban, akkor nem imádkoztam eleget. Na ettől őrizkednünk kell. Számos oka van, hogy imádkoznunk kell, de nem csinálhatunk üzletet Istennel, nem várhatjuk el ezeket.
3. Őrizkednünk kell attól, hogy ne a gonosszal való küzdelmen legyen a fókusz. Kedvenc idézetem az, hogy ne a kísértésnek mondjunk nemet, hanem Jézusnak IGENT. Jézus elhívott minket a vele való járásra, az ő követésére, és ezáltal állunk meg az ördög ravaszkodásaival szemben. A nemrég hallott internetes előadásban pl. azt mondta valaki, hogy nem Istentől kell megszereznünk az áldást, hanem az ördögtől. Isten meg akar áldani ez tuti, de az ördög meg el akarja lopni és tőle kell visszaszereznünk azt. Én szörnyűnek tartom ha pl. egy könyv arról szól, hogyan küzdjek az ördöggel. Úgy gondolom, hogy nekem Jézusnak kell igent mondanom, Őt kell követnem, és így küzdök az ördög ellen helyesen.
4. Sokszor van az, hogy a tanításban okoskodást hallunk, vagy olyat, hogy a saját meggyőződéseihez keres magyarázatot valaki. Nekem például volt egy olyan elképzelésem, mert hallottam valakitől, hogy az Újszövetségben két KELL van. Az egyik amikor Jézus Nikodémussal beszél, hogy újonnan kell születnünk. A másik I.Jn.4:11, hogy ha így szeretett minket az Isten, akkor nekünk is szeretnünk kell egymást. Aztán kicsit megzavart amikor Jézus mondja, hogy imádkoznunk kell és nem megrestülni, meg amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát és azt mondta, hogy nekünk is meg kell mosni egymás lábát. Aztán elkezdtem okoskodni, hogy ezek tulajdonképpen a másik kettő alá tartoznak, meg ilyenek. Aztán belezavarodtam, és rájöttem, hogy nem az én meggyőződésemhez kell magyarázatot keresnem, hanem a Szent Lélek vezetésére kell figyelnem.
5. Őrizkednünk kell a módszerektől. Ha valaki módszerekben él, az megöli a Szent Lelket, mármint az ő életében. Nekünk nem módszereket kell követnünk, hanem Jézust. Sokszor amikor hallom a tanításban, hogy pontokba szedve hogyan kell élnem az életem, megszomorodom. Nem azt mondom, hogy minden ami pontokba van szedve az rossz, hanem csak azt, hogy nem módszerek szerint kell élnünk. Amikor olvassuk vagy hallgatjuk, hogy valaki megtalálta Istent és meggyógyult, meg megváltoztak a kapcsolatai, akkor egyből azt nézzük, hogy ő mit csinált, akarjuk tudni és aztán lemásolni. Mi is akarjuk az áldást, de nekünk nem másokat másolni kell, hanem Jézussal járni. A kapcsolat, a hit, Istenben bízni és rá támaszkodni, ezek mind fontosabbak a módszereknél.
Isten áldjon
