A házicsoport célja (víziós est)

A házicsoport sokféle lehet. Eltérhet időben, témában, felépítésben, de a célja állandó és ugyanaz. Istennel akarunk időt tölteni, találkozni akarunk Vele, növekedni akarunk az Ő megismerésében. A házicsoportban lehetőség nyílik őszintén, bizalmasan megosztani egymással azt, ami a szívünkön van, ami foglalkoztat minket. Megosztjuk egymással a bizonyságainkat, hogy az Úr mit tanított nekünk, milyen élet helyzeteken mentünk már keresztül Vele. A találkozókon megismerjük egymást, imádkozhatunk egymásért. A pozitív és a semleges kérdéseket bátran feltehetjük, de a negatív megjegyzésekkel bánjunk csínján. Nehogy egy terhet rakjunk a többiekre. Ha valami zavar minket és azt elmeséljük a többieknek, akkor az őket is zavarhatja azután, még ha addig nem is vették észre.

A házicsoport célja, amiért összejövünk az az, hogy még jobban megismerjük a mi Urunkat Jézus Krisztust. Az egész keresztény életünknek ez a legfőbb célja. Gyökerezzünk meg és erősödjünk meg Őbenne. A házicsoportnak meg kell érintenie az Urat, vele kell találkoznia. Nekem azt mutatta meg az Úr a házicsoport vezetéssel kapcsolatban, hogy két dolgot kell keresnünk minden egyes találkozónkon. Az egyik, hogy mit tudtam meg Jézusról, a másik hogy mit akar nekem mondani, üzenni személyesen.

János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

További Igék: Efézus 3:14-21 /Pál imája/, Kolossé 1:9-10, II. Péter 1:1-3, Példabeszédek 2:1-5

Watchmann Nee: Krisztus minden szellemi javak összessége című könyvéből néhány idézet.
Ebben a pár idézetben benne van minden a házicsoporttal kapcsolatban. Meg kell ismernünk az Urat, találkoznunk kell Vele és megérinteni Őt.
5. oldal “Ha szellemi dolgokkal foglalkozunk, akkor mindaz, amit látunk vagy érintünk, gyakran csak puszta fogalom, betű marad a számunkra, minden szellemi haszon nélkül. Ezért kérnünk kell Istent, nyissa meg szemünket, hogy megismerjük a Fiát.”
6. oldal “Isten nem ad nekünk sok mindent Krisztuson kívül, nem Ő csak a Fiát adja nekünk. Ezért mindenkor és mindenben csakis arról van szó, hogy Isten Fiát megismerjük.”
9. oldal “Az oly sok megválaszolatlan imádság, és oly sok hatástalan bizonyságtétel oka egyszerűen az: nem érintettük meg az Urat. Csupán mások módszereit utánoztuk, de magát az Urat nem érintettük.”
12. oldal “Bárcsak eljönne az a nap, amelyen Isten megnyitja a szemünket annak meglátására, hogy minden szellemi dolog valósága egyedül Krisztusban van. Nem szabad sok igazságot és tanítást keresgélnünk, magával Krisztussal kell találkoznunk.”

Ezékiel 47:1-5
1. És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. 2. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. 3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. 4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. 5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.

Ez a rész Isten megismerésének, a tanítványság útjának és a teljes bizalom kialakulásának egy képe. Ahogy beljebb megyünk a vízbe, egyre jobban merülünk bele a Szentlélekbe. Amikor még csak a folyó partján állunk hitetlenként szemlélődünk, aztán belemegyünk a vízbe, megtérünk. A víz bokáig ér, ekkor még odamehetünk ahova akarunk. Tovább megyünk és a víz már térdig ér. Az imádkozó keresztény képe ez. Egyre jobban csökkenünk és egyre jobban növekedik bennünk az Úr. Az Úr tovább visz és a derékig érő víz az odaszánt keresztényt jelképezi. Nagyon nehezen bír már mozogni a vízben, saját akaratát nehezen érvényesíti, főleg az Úr akarata érvényesül az életében. Amikor viszont a víz ellep a folyó már “meg nem lábolható”. Az erős sodrás az akaratom lemondásával jár, már nem tudom irányítani sem a mozgásomat sem az életemet, visz a víz oda, ahova akar.

Galata 2:20 Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus …

Ez a Szellemben való életet, az Úrban való teljes bizalmat, alázatot és a teljes alárendelést mutatja be nekünk.

Jézus ugyanerről beszél János 3:8-ban

János 3:8. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.

Aki Lélekben jár nem tudja merre tart, hova megy. Az Úr viszi, átadta az életét és már nem az történik amit ő akar, hanem amit az Úr.

Keresztelő János is erről beszél:

János 3:30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

A házicsoportban csakúgy mint minden közösségben sérülésveszély áll fenn. A közösség és a szolgálat is egy nagy adok-kapok. Az, hogy mit adok, azt én tudom megválasztani, én döntöm el mit mondok, hogyan reagálok stb. De, hogy mit kapok, azt nem tudom megválasztani. Kaphatok jót és rosszat is. Azt hiszem, hogy a jót és a rosszat, a dícséretet és a megbántást is Jézus szemüvegén keresztül kell néznem. A kereszthez kell vinnem, Jézus lábai elé kell tennem. Ezzel kapcsolatban a Kriszti említett egy dalt, Pintér Béla-Homokba írva. “Homokba kell írni a szót ami annyira fáj, hagyni kell hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd …”

Még egy témát fontos megjegyeznünk: a szuperhívő képét kell összetörnünk a házicsoportban.
A gyülekezetben lehet színészkedni. Meg lehet játszani magunkat, el lehet játszani egy szerepet. A házicsoportban már kevésbé, a keresztény otthonban, a családban viszont egyenesen lehetetlen színészkedni. A keresztény életünkben sokszor látunk nagy hívőket. Valaki jól imádkozik, nagyon türelmes, jól beszél, különösen érti a bibliát, jól gitározik vagyis a sokféle ember sok szuper képességgel rendelkezhet.

A gond akkor van, amikor mi ezekért a szuper képességekért elkezdünk imádkozni és így akárhogyan is, de mi is szuperek akarunk lenni.

Egyébként Isten nem is szereti a szuperhívőket. Isten soha nem is őket választotta. Dávid a legkisebb volt a testvérei között, Saul király a legkisebb nemzetségből való volt. Jézus a legegyszerűbb embereket választotta tanítványnak. Sorolhatnánk…

Ahelyett hogy szuper képességekért imádkoznánk, egyre beljebb kell mennünk a folyóba, amíg a sodrás el nem ragad minket. Neki kell növekedni bennünk és nekünk pedig csökkenni. Isten azt mondja ha valaki szolgál, akkor azzal az erővel kell szolgálnia melyet Isten ad. Nem a sajátjával. Szóval, talán nem is azt kellene imádkoznunk egy adott helyzetben, hogy Istenem adj nekem erőt a dolog véghezviteléhez, hanem azt mondani Istennek, hogy Istenem gyenge vagyok, DE Te vagy az én erősségem! Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős, mert Te vagy bennem az erős!

I. Péter 4:11 Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké.

II. Korinthus 4:7 szerint: Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való

I. Korinthus 13:1-3 1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

Itt egy szuperhívőt láthatunk, aki tud az összes emberi nyelven beszélni, még az angyalok nyelvén is, minden titkot és minden tudományt ismer. Ismeri kívülről a bibliát, tudja a jövendőt, olyan hite van hogy képes akár a víztornyot is arrébb küldeni a másik utcába. Ismertek ilyen hívőt? De még ha lenne is ilyen, akkor még ő sem jelentene semmit Istennek, ha nincs benne szeretet. Ha nem érintjük az Urat, semmit nem ér a kereszténységünk.
Itt a házicsoportban Őt kell keresnünk és Vele kell találkoznunk, ez a legfőbb cél.

Isten áldjon