A gyülekezet egy élő szervezet, amelynek Krisztus a feje. Akik a helyi közösségben szolgálunk, egyrészt testvérek vagyunk, egyenrangú tagjai Krisztus testének.
A szolgáló csapat azokból áll, akik azon túl, hogy a helyi közösség tagjai, felelősséget és feladatokat is vállalnak. A szolgálat egy többszörösen összetett helyzet, mert egyszerre veszünk részt a gyülekezet életében testvérként, és egy szervezetben munkatársként, ahol felelősséget vállalunk.
Ez az ábra azt mutatja be, hogy gondolkozunk a szolgáló csapat és a helyi közösség kapcsolatáról, és az ezekben betöltött szerepeinkről.
Mivel a szolgáló csapatban való részvétel szorosabb kapcsolatot jelent másokkal, ezért megfogalmaztuk, hogyan szeretnénk együtt szolgálni. Ezek addig vonatkoznak ránk, amíg szerepet vállalunk a szolgáló csapatban.
Hiszek abban a munkában, amit Isten végez a Golgota Kistarcsán keresztül, ezért önként vagyok a közösség tagja, és önként teszek hozzá a szolgálatomon keresztül. Tudom, hogy mindenki máshol tart az útján, nem várom el, hogy mások is szolgáljanak. Tudatosan emlékeztetem magam, hogy elsősorban Isten gyermeke vagyok, másodsorban a közösség tagja, és csak ezután szolgáló. Tudom, hogy a szolgálat által jobban szem előtt vagyok a gyülekezetben, ezért felelősséget vállalok a lelki egészségemért, törekszem, hogy az életem és a döntéseim összhangban legyenek a Bibliával, és ebben számonkérhető vagyok.
A csapat sikere mindig fontosabb, mint az egyéni érvényesülés. Ehhez elengedhetetlen, hogy mind azt keressük, hogyan segíthetünk, mit tehetünk a nagy egészért. Nem csinálunk presztízskérdést a szolgálatból, nem a szereplés a cél, tudatosan lecsendesítjük az egónkat, nincs alantas feladat számunkra. A szolgálat szempontjából a takarító nem kevesebb mint a tanító. Elfogadjuk, hogy a gördülékeny szolgálathoz szükségünk van eredményes kommunikációra, eszközökre, folyamatokra és keretekre.
Jézus tanított arról, hogy a legtöbbet hozzuk ki abból, amit ránk bízott. Nem köthetünk kompromisszumot, mert a világtörténelem legfontosabb ügyét visszük előre, egy olyan közegben, ahol rengeteg üzenet versenyzik profi eszközökkel az emberek figyelméért. Hálásak vagyunk azért, ameddig már eljutottunk, de folyamatosan keressük a módját, hogyan fejlődhetnénk tovább a készségeinkben, eszközeinkben, működésünkben, de a vezetésben és a hozzáállásunkban is. Ha valami idejétmúlttá válik, akkor készen állunk megváltoztatni.
Bármit csinálok, folyamatosan figyelembe veszem, hogy ez hogy érinti azokat, akik újonnan kapcsolódtak hozzánk, vagy még nem régóta járnak a gyülekezetbe. Az emberek sokkal nagyobb arányban válnak a közösség részévé hosszútávon, ha valaki megszólítja őket, érezteti velük, hogy az első perctől örülnek nekik, fontosak. Habár a közösségünkben tapasztalható jó hangulatot szeretjük, tudjuk, hogy olyan megszokások alakulhatnak ki, amelyek figyelmen kívül hagyják az újakat.
A szolgálatot nem csak elviselni szeretném, hanem jól is szeretném közben érezni magam a csapattal együtt. Hiszek abban, hogy a békesség és az egymás iránti tisztelet elengedhetetlenek a közös munkához. A szolgálat természetes velejárója, hogy adódhatnak feszültséggel teli helyzetek és megjelenhetnek mérgező viselkedésformák. De ezek felett nem hunyok szemet, hanem nevén nevezem a dolgokat és közösen kezeljük a helyzeteket. Folyamatosan törekszem rá, hogy meglássam az értéket a többiekben, és arra is, hogy ezt a hozzáállást ők is érezzék. Elfogadom a területem vezetőjét, a gyülekezet vezetőit és pásztorát – nem azért mert hibátlanok lennének, hanem mert Isten helyezte őket abba a szolgálatba, amiben jelenleg vannak. Mindenkivel őszintén, nyíltan, kedvesen és tiszteletteljesen kommunikálok.