A tanítás kulisszatitkai

Meggyőződésem, hogy egy jó tanításnak óriási ereje van. Nem kis megtiszteltetés, hogy az emberek egy szűk órára megajándékoznak a figyelmükkel, és lehetőséged van az Ige hatalmával életet szólni a személyes élettörténeteikbe.

Éppen ezért meggyőződésem az is, hogy érdemes minden egyes tanításba nagy energiát tenni. Nem másokat utánozni, hanem a személyes legjobbunkat hozni, amit aztán úgyis a Szentlélek ereje tesz majd igazán hatásossá mások életében.

Az elmúlt években hallottam sok jó és sok rossz prédikációt. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány olyan jellemzőt, amelyek szerintem a jó tanításokat jellemzik. Úgy osztom meg ezeket, mint aki magam is úton vagyok és igyekszem folyamatosan fejlődni.

A vágyam, hogy a kistarcsai Golgotában sok kiváló tanító nőjön fel, akik helyesen hasogatják Isten igéjét, és életeket változtatnak meg a szavaikkal. Remélem, neked is segíteni fognak az alábbiak abban, hogy fejlődj a tanításban. Tehát a kérdés: milyen a jó tanítás?

A jó tanítás...

… a Bibliából indul ki. Tanítani lehet két módon: deduktív vagy induktív megközelítéssel. Az első az, amikor a tanító tudja, hogy mit szeretne tanítani, és ehhez keres a Bibliából részeket, verseket, amelyek alátámasztják a mondanivalóját. Ez persze lehet hasznos, ha jót szeretne mondani, de hasznosabb – és ezért a többi Golgotával együtt mi ezt alkalmazzuk – ha induktív módon közelít. Az induktív módszer lényege, hogy a szövegből indul ki, és azt tanulmányozva érti meg, hogy mi Isten üzenete, és ezt segít később gyakorlatba ültetni. A két módszer közötti különbségről ajánlom Infaustus blogbejegyzését, illetve a MEKDSZ leírását az induktív módszer lényegéről.
.
… egy fő témára, üzenetre fókuszál. Azt hiszem, a rossz tanítás ismertetőjele, amikor megkérdezik, hogy miről szólt, és a válasz az, hogy mindenről. Aki mindenről beszélt, az igazából semmit nem mondott. A készülés során találd meg azt az egy mondatot, a fő üzenetet, amit mindenképpen szeretnéd, ha a hallgatók hazavinnének. Lehet, hogy először ötöt is találsz, de dolgozz és imádkozz azon, hogy melyik a legfontosabb. Erre a fő üzenetre építsd a tanítás címét, és a kedvcsináló szöveget is, és erre térj vissza újra és újra tanítás közben is. Persze a fő üzenet mellett lehet több alüzenet is, de a tapasztalatom az, hogy nem érdemes ebből 2-3-nál többet kommunikálni.
.
… erős felütéssel kezdődik. Az emberek sok különböző élethelyzetből érkeznek az istentiszteletre. Fontos, hogy segítsünk nekik megérkezni, ráhangolódni a témára, akár még a konkrét igerész felolvasása előtt. Én jellemzően egy humoros történettel vagy videóval indítom a tanítást, ami ugyanakkor már tudatosan a fő üzenet irányát készíti elő. A tanításra is igaz, ami annyi minden másra: igazán csak az első és az utolsó benyomás marad meg az emberben. A tanítás műfajában a tálalás legalább annyira fontos, mint maga a tartalom.
.
… elhelyezi a szöveget térben és időben. A mi korunk és a bibliai történetek kora között mind időben, mint kulturális jellemzőkben óriási szakadék tátong. A hallgatóknak segít, ha értik, az adott történet mikor játszódik, mi az előzménye, milyen környezetben kerül rá sor. Ebben sokat segíthetnek a kommentárok, hogy megértsük a szöveg hátterét. Magyar nyelven nem igazán ismerek jó anyagokat, de ajánlom Chuck Smith pásztor magyarázatait, angolul pedig elsősorban David Guzik kommentárját.
… segít a megértés nyelvi/kulturális/helyismereti akadályait leküzdeni. Sokat segít például, ha rávilágítunk biblia nevek jelentésére, korabeli szokások, kifejezések tartalmára, vagy ha az utazási távolságokat átváltjuk mai mértékegységre.
.
… segít felfogni, hogy mi is van odaírva valójában. Valamiért a legtöbb ember agya kikapcsol, amikor valaki felolvas. Ezért fontos utána újra elmondani a saját szavaiddal, hogy mit is olvastál fel éppen. Érdemes kiemelni egy-egy kulcskifejezést, fontosabb momentumot.
.
… történetet mesél. Mi emberek alapvetően történetekben gondolkozunk. A Biblia helyenként száraz is tud lenni, különösen a teológiai igazságokat boncolgató levelek. Ezért mindig érdemes behozni a történetet. Mi lehetett az írás előzménye? Milyen közös emlékek fűzik az írót a címzettekhez? Milyen lehet a címzettek élete. Hogy reagálhattak, olvasva az adott részt? Persze vigyáznunk kell, hogy állítsunk tényként olyat, ami a képzeletünk szüleménye. Ugyanakkor sokat segíthet, ha a hallgatóink bele tudnak helyezkedni a történetbe. (A történetmeséléssel kapcsolatban itt van hat kitűnő előadás, magyar feliratokkal.)
.
… értelmezi a szöveget. Miután segítettük az embereknek megérteni, hogy mi van leírva, a következő lépés az értelmezés. Mit jelent ez a rész? Nekem leginkább azt szokott segíteni, ha ilyen kezdetű mondatokat írok: “A szerző itt szeretné, ha megértenénk, hogy…” Az értelmezés fontosságát a Bibliában is látjuk. Amikor Fülöp odafutott az etióp miniszter szereke mellé és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, megkérdezte tőle: “Érted is, amit olvasol? Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” (ApCsel 8:30-31).
.
… a felismert igazságokat más igehelyekkel is alátámasztja. Legjobban a Biblia magyarázza a Bibliát. Gondolkozz, hogy van-e olyan történet a Bibliában, vagy igevers, amelynek ugyanaz a mondanivalója, mint amire a szövegből jutottál.
.
… a felismert igazságokat lefordítja gyakorlati tanácsokra. Könnyű sokat beszélni úgy, hogy nem mondunk semmit. A Hillsong gyülekezet pásztora, Brian C. Houston fogalmazta meg ezt találóan: taníts úgy, hogy az ne az emberek vasárnapjára, hanem a hétfőjére legyen hatással. Ne általános tanácsokat osztogass, hanem fejtsd ki, hogy az Igéből felismert igazság hogyan valósulhat meg a hétköznapi gyakorlatban, kapcsolatainkban. Úgy találtam, ebben segít, ha belegondolsz a gyülekezetből néhány valós személy életébe.
.
… segíti a megértést/bevésődést hétköznapi illusztrációkkal. Illusztrációkat hozhatsz a saját életedből, vagy mások életéből, vagy akár a körülöttünk zajló eseményekből, hírekből. Amire az évek alatt rájöttem, hogy az emberek kevésbé szeretik a képzelt, kitalált történeteket, viszont élvezik, ha valós megtörtént dologról, megalapozott statisztikáról, kutatási eredményekről, történetekről hallanak. Érdemes ezen dolgozni.
.
… szól a szívhez és az elméhez is. Nem vagyunk egyformák, tanítóként sem – egyesek racionálisabbak, mások emocionálisabbak. A célunk az, hogy a teljes embert szólítsuk meg. Ezért fontos, hogy érveljünk is, de merjünk érzelmi húrokat is megpengetni.
.
… alkalmazza a humort, időnként megmosolyogtatja az embereket. Az üzenet akkor tud legjobban eljutni a hallgatók szívéig és eszéig, ha oldott, fesztelen a hangulat. Ezt segíti a humor. Igaz, két élű fegyver, mert elveheti az üzenet élét, sőt lehet erőltetett, vagy akár kínos is. Én azt találtam aranyszabálynak ebben, hogy magával a bibliai szöveggel, illetve a szereplőkkel nem (vagy csak nagyon kivételes esetben) viccelek. Viszont szívesen használok vicces történeteket, amelyek segítik az üzenet alátámasztását.
.
… bevonja a hallgatóságot. Ha az ember nagyon a jegyzetére figyel, könnyen elveszíti a kapcsolatot a hallgatóságával. Ezért meg kell találnunk a módját, hogy fenntartsuk a szemkontaktust. Ha érzékeljük, hogy a hallgatóság passzívvá válik, érdemes feltennünk egy kérdést, amire akár szóban, akár kézfeltartással válaszolhatnak. Túl értékes az idő ahhoz, hogy valaki üveges szemmel csak éppen “kibírja” a tanítást.
.
… Krisztusra irányítja a figyelmet. Nem arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mi mit teszünk Istenért, hanem, hogy ő mit tett értünk. Pál apostol szavai: “Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.”
.
… nem hosszabb 45 percnél. De inkább 35-40 perces. És még ezt is érdemes két vagy három rövidebb részre osztani fejben, amelyeket egy-két könnyedebb perc választ el. Nem véletlen, hogy a prezentációs műfajt csúcsra járató TED konferenciákon 18 perces a sztenderd előadáshossz, és ez alatt óriási gondolatokat adnak át az előadók. Gondolj úgy a tanításodra, mint egy kétrészes TED előadásra.
.
… mondanivalójában, irányában illeszkedik a gyülekezet hitvallásához és víziójához.

Egy hasznos ellenőrzőlista

Ha a fenti pontok mind megvannak, érdemes egy utolsó ellenőrző kérdéssoron lefuttatni a tanítást. Minél több igennel tudsz válaszolni a lenti kérdésekre, annál biztosabb az, hogy a tanítás segíti a hallgatókat előrébb jutni a tanítványság útján, ami valójában a lényeg. Tehát a kérdések, amelyekkel beleképzelheted magad a különböző fázisokban lévő hallgatók helyébe:

Ha közömbös hallgatóként hallgatnád, ebben a tanításban felkeltené valami az érdeklődésedet Jézus iránt?
Ha még csak kacérkodnál a kereszténységgel, a tanításból éreznéd, hogy Isten személyes döntést vár tőled? Bátorítana, hogy meghozd ezt a döntést ma?
Ha nemrég fogadtad volna be Jézust, ez a tanítás segítene, hogy többet tudj róla és jobban megismerd őt?
Hosszabb ideje keresztényként kapnál belőle gyakorlati segítséget, hogy kibontakozz abban a szolgálatban, amire Isten személyesen elhívott?