Tanítás a következő időszakból: 2018 (Page 2)
A boldogító igen (ApCsel 26:1-32)
Esküvőkre gyakran utalunk úgy a köznyelvben, hogy a pár kimondta egymásnak a boldogító igent. És bár ez az igen nagyon-nagyon fontos, az mégis kérdés marad, hogy mi az, ami az életben elhozza az igazi boldogságot. Lehet, hogy éppen egy másik igen?
Győztesek és vesztesek (ApCsel 25:1-27)
A sportversenyek, szépségversenyek és más megmérettetések győzteseit és az életben sikeres embereket általában csodálat veszi körül. Amikor meglátunk egy ilyen embert, azt mondjuk, hogy neki bejött az élet. Jézus azonban felkavarta az állóvizet, amikor azt mondta, hogy mit számít, ha valaki az egész világot is megnyeri, de a lelkében kárt vall. Ebben a fejezetben arról tanulunk, hogy lehetünk valóban az élet győztes oldalán, akármilyenek is a körülményeink.
Merj dönteni! (ApCsel 24:1-27)
Vannak olyan emberek, akik képtelenek kritikus döntés meghozatalára. Az előttük álló lehetőségek közül az egyik kiválasztása helyett csak egy helyben toporognak, arra várva, hogy majd az idő megoldja dilemmájukat.Azonban a nem-döntés a legrosszabb döntés!
Nincsenek véletlenek? (ApCsel 23:12-35)
Vajon az életünk előre teljesen megtervezett, minden Isten akaratából van, és mi csak a bábuk vagyunk a terepasztalon? Vagy részben ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek és a szerencsének?
Mégsem ez volt Isten akarata? (ApCsel 23:1-11)
Te mennyire zuhansz össze, amikor valami, amiről szentül hitted, hogy Isten akarata, mégsem valósul meg? Beleesel időnként az önmarcangolás csapdájába, vádolva magad, hogy te szúrtad el? Hogy tudunk ilyenkor továbblépni?
Ki vagyok én? (ApCsel 22:1-30)
“Ki vagyok én igazán? Hol az igazi hazám? Szimplán, pőrén, meztelen mennyit ér az életem?” – teszi fel a kérdéseket Pintér Béla az egyik számában, és ezek azok a kérdések, amelyeket valamennyiünknek meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy eligazodjunk az életben. Filmekben gyakran eljátszanak a motívummal, hogy egy szereplő valaki másnak adja ki magát, akár hamis okmányokkal. A megtérésben hasonló dolog történik. Nem csak az örökkévaló lakcímkártyánk íródik át, hanem új identitást is kapunk, másként válaszoljuk meg a “ki vagyok én”…
Bombariadó (ApCsel 21:27-40)
Biztos emlékeztek, hogy az iskolában hányszor volt bombariadó. Megkönnyebbültünk, mert így hamarabb hazamehettünk, aztán mindig kiderült, hogy a tűzszerészek nem találtak semmit. Ebben a részben a jeruzsálemi templomban történt hasonló jelenet, csak ezúttal a veszélyt Pál apostol jelentette. Vajon jogosan éreztek fenyegetést a vallásos emberek az evangélium miatt?
A szeretet bevállalós (ApCsel 21:17-26)
Madarat tolláról, keresztényt a szeretetéről. Jézus legalábbi azt mondta, hogy az egymás iránti szeretetükről lehet felismerni az ő tanítványait. De vajon hogy jelenik meg ez a gyakrolatban?
Amikor igazán helyén van egy szív (ApCsel 20:36-21:17)
Erősen megérinti az embert az, ha valakitől úgy búcsúzik, hogy többé nem láthatja. Akkor valahogy súlya lesz a szavaknak. Páltól tanulhatunk a most következő vasárnap, hogy hogyan volt a szíve a helyén ebben a helyzetben.
Szolgálati mesterkurzus Pál apostollal (ApCsel 20:18-35)
Te mit mondanál, milyen útravalót adnál a gyerekednek, ha tudnád, hogy soha többé nem látod? Pál apostol talán hasonlóan érezhette magát, amikor búcsúzott az efezusi gyülekezettől, amely annyira hozzánőtt.