Sermons by Nyári Attila (Page 6)
Az Isten szeretet (1 János 4:1-21)
Meglehet, hogy soha nem volt a történelemben olyan pillanat, amikor több szó esett a szeretetről, mint manapság. De talán éppen ezért nehéz is kibogozni, hogy ki mit ért a szó alatt. Vajon mit jelent az, amit János apostol ír ebben a részben, hogy Isten a szeretet? És mi van, ha ez a feje tetejére állítja azt, amit eddig a szeretetről gondoltunk?
Ne csak beszélj a szeretetről! (1 János 3:4-24)
Talán hallottátok már a roppant elmés megfogalmazást, miszerint az elmélet és a gyarkolat között elméletileg nincs különbség, csak gyakorlatilag. A szeretet esetében azonban ez nem is lehetne igazabb. János apostol ebben a fejezetben arra bíztat minket, hogy ne csak filozofáljunk a szeretetről, hanem a gyakorlatban is éljük meg.
Isten gyermekei vagyunk (1 János 3:1-3)
Abban a kiváltságban volt részem, hogy a szüleim neveltek fel. Ezért csak elképzelni tudom, milyen öröm lehet egy árvának, amikor egy szerető család befogadja. És azt is, hogy milyen érzés lehet az a pillanat, amikor a család neve is hivatalosan a keresztneve elé kerül. Isten ezt teszi velünk: a nevére vesz minket. Ebben a bibliaórában mindössze 3 verset nézünk meg, mielőtt egy bemerítkezéssel ünnepeljük ezt az igazságot.
Csak egy lábbal a földön (1 János 2:15-29)
A keresztények saját bevallásuk szerint is furabogarak, hiszen egy olyan közegben, ahol azt értékelik, ha az ember két lábbal a földön áll, ők valójában fél lábbal egy másik világban élnek. De hogy jelenik meg ez a hétköznapi életünkben? Hogy tudjuk elkerülni akár a földhözragadtság, akár a világtól való teljes elszigetelődés végleteit?
Dolgok, amelyek közénk állnak (1 János 2:1-17)
Minden kapcsolatban – legyen az egy barátság, vagy akár egy házasság – előjöhetnek olyan dolgok, amelyek a felek közé állnak. Ha ezeket hosszú időn át sem sikerül megoldani, az a kapcsolat végét is jelentheti. Ebben a fejezetben János apostol arról tanít, hogy milyen dolgok állhatnak közénk és Isten közé, és hogy tudunk ezektől mielőbb megszabadulni.
Filter nélkül (1 János 1)
Miért gyökerezik olyan mélyen bennünk, hogy szeretnénk mindig a legjobb arcunkat mutatni? Olyannyira, hogy még túl is tudjuk tolni, azt sem bánjuk, ha mások jobbnak látnak, mint amilyenek vagyunk? És hogy vegyük fel a harcot ezzel a jelenséggel önmagunkban, ami valójában elszigetelhet másoktól?
A pihenés szentsége
Tombol a nyár, a szabadságok és nyaralások időszaka, sokan várják a jól megérdemelt pihenést. De talán túl ritkán gondolunk bele, hogy a Biblia szerint a pihenés nem csak jó, hanem konkrétan szent dolog.
Gyenge jellemű keresztények? (Saul)
Lehetséges, hogy valaki őszintén kereszténynek vallja magát, és mégis gyenge jellemű? Ha Isten kegyelme végtelen, kell-e egyáltalán változnunk? És hogy láthatjuk meg a saját vakfoltjainkat? Ezekről a kérdésekről tanulhatunk Saul király történetéből.
Ez elment halászni (János 21)
János evangéliuma utolsó fejezetében nem azt látjuk, hogy a tanítványoknak kitisztult volna a kép a feltámadás után, hanem talán még jobban össze vannak zavarodva. Ezért jó néhányan vissza is mennek halászni. Jézus azonban megjelenik a parton, és újra elhívja őket, mert a kaland nem ért véget, hanem valójában csak most kezdődik.
Még sincs vége! (János 20)
A Biblia őszinteségét talán semmi nem illusztrálja jobban, mint ahogy leírja, hogy maguk a tanítványok sem számítottak Jézus feltámadására. Valakinek elég volt látnia az üres sírt, másnak személyes találkozásra volt szüksége, valakinek pedig a sebeket is meg kellett érintenie, hogy végre higgyen. Miután viszont hittek, mindannyian ugyanarra a meggyőződésre jutottak: azt hitték, hogy véget ért a történet, valójában azonban csak egy váratlan fordulat történt, ami mindent más megvilágításba helyez.
