Tanítás a(z) Lukács könyvből (Page 6)
Réges-régen, egy messzi-messzi városkában (Lukács 2:1-20)
Pénteken éjfél után egy perccel debütált Magyarországon az új Star Wars film. Óriási marketing előzte meg, ami előreláthatólag 1 milliárd dollár feletti profitot fog hozni a készítőknek, a vetítésre hetek óra alig lehetett jegyet kapni, és az utóbbi napokban a Facebook-falainkból is ez folyt. Érdekes kontraszt, hogy mindeközben karácsonyra készülve arra emlékszünk, amikor Isten fia a világ egy eldugott csücskében, alig várt csecsemőként a világra jött, és mintha szándékosan úgy intézte volna a belépőjét a világba, hogy akkor erről alig…
Minek nevezzelek? (Lukács 1:57-80)
Amikor Erzsébet és Zakariás gyermeke megszületett, kisebb családi vita kerekedett a névadás körül. Persze akkoriban a neveknek nagyobb jelentőségük volt, hiszen azt fejezték ki, milyennek látták a névadók az újszülöttet. Az, hogy szülőként hogy nézünk a gyermekeinkre, vagy hogy a mi szüleink hogy néztek ránk gyermekként, ma is az egész életünket meghatározhatja. Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink kihozzák magukból a maximumot és boldogok legyenek? És hogy szabadulhatunk a múlttól, ha a mi szüleink nem tették fel ezt a kérdést maguknak…
Csak a testemen át (Lukács 1:26-56)
A testünk olyan mint egy gép. Végeztethetünk vele hasznos dolgokat, vagy éppen pihentethetjük egész nap egy fotelben. Sokat megtudhatunk egy emberről, ha megfigyeljük, mire használja a testét, erejét, idejét. Ebben a történetben egy fiatal zsidó lányt látunk, aki egy különleges megbízást kapott Istentől. A döntés az övé volt, ő pedig örömmel adta át magát a feladatnak. Vajon mit tanulhatunk Máriától?
Hányat kell még aludni? (Lukács 1:5-25)
Bár október közepén már lehetett szaloncukrot kapni, igazán csak a napokban indul a karácsonyi láz, vasárnap kezdődik a várakozásról szóló adventi időszak. Míg a gyerekek szentestéig számolják a hátralévő napokat, lehet, hogy te sokkal nagyobb dolgokra vársz az életedben, talán már régóta: egy kapcsolat helyreállására, testi gyógyulásra, körülmények változására, vagy az életed más területét érintő áttörésre. Zakariás és Erzsébet jól ismerték ezt az érzést, és történetük minden várakozó számára hordoz gyakorlati tanulságokat.
Aki nem hiszi, járjon utána (Lukács 1:1-4)
A Biblia történetei, és különösen a Jézus életéről szóló feljegyzések sokak számára csak mesének tűnnek, amelyek végére oda lehetne írni, hogy aki nem hiszi, járjon utána. Lukács doktor azonban már könyvének bevezetésében arról ír, hogy mindennek gondosan utánajárt. De vajon mennyire hitelesek történelmileg a Biblia könyvei? Fontos egyáltalán a hiten túl az értelmünkkel is megbizonyosodni erről?
Megtisztulhatsz!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Istennek csak akkor kellünk, amikor rendben van az életünk, és amikor olyan dolgok ütik fel a fejüket, amelyeket mi magunk is szégyellünk – problémák, betegség, gyengeség – hátat fordít nekünk. A most vasárnapi történetben arról lesz szó, amikor Jézus látja, hogy közeledik felé egy tetőtől-talpig leprás ember. Nem úgy reagál, ahogy mi tennénk: nem rohan el, hanem bevárja és hagyja, hogy megszólítsa. A leprás emberben pedig újra megcsillan a remény, hogy megtisztulhat, ami Jézus gyógyító,…
Ne félj, csak higgy!
Vajon mit érzett az asszony, aki tizenkét éve tartó betegségét rejtegetve észrevétlenül akarta megérinteni Jézus ruháját a gyógyulásért? És vajon mit érzett az édesapa, akinek haldokló kislányához Jézus már nem ért oda, a tömeg és a fent említett asszony miatt? Két életút, két élethelyzet, de egy közös életérzés: a félelem. Most vasárnap arról fogunk tanulni, miért mondta Jézus, hogy „ne félj, csak higgy”, hogy milyen az a hit a gyakorlatban, ami képes legyőzni a félelmeinket.
