Sermons on János evangéliuma

Szabadulás az egótól (János 3:22-36)

Az élet sokszor nem tűnik igazságosnak, időnként úgy tűnik, mások kevesebb energiával is jobban érvényesülnek. Az irigység, rivalizálás pedig a gyülekezetben is felütheti a fejét. Vajon mit tanulhatunk erről a témáról Keresztelő Jánostól, aki nemcsak, hogy nem nehezményezte Jézus növekvő népszerűségét, hanem még örült is neki?

Szabadulás a földhözragadtságtól (János 3:1-21)

A régi számítógépek időnként kiírták, hogy “cserélje ki a lemezt, és nyomja meg bármelyik billentyűt a folytatáshoz”. Néha az életben is így érezzük magunkat, jó lenne kicserélni bizonyos tulajdonságainkat, vagy valahogy újrakezdeni helyzeteket. Ebben a részben Jézus az újjászületésről beszél, mint megoldás. De vajon mit jelent és hogyan történik?

Amikor Jézus ostort fogott (János 2:13-25)

A Biblia egyik legmeghökkentőbb története, amikor Jézus jelenetet rendezett a jeruzsálemi templomban. Suhogott a korbács, repültek szét a pénzérmék, borultak az asztalok. Nem csoda, hogy a biztonsági szolgálat is megjelent. De vajon miért viselkedett Jézus ennyire radikálisan?

Szabadulás a szégyentől (János 2:1-12)

Ebben a részben Jézus első csodáját látjuk, ami meglepő módon nem más, mint hogy nagyságrendileg 500 liter vizet borrá változtatott. De ennél egy nagyobb csodát is tett, megszabadította a szégyentől az ifjú párt és családjaikat. Vajon mi hogy szabadulhatunk meg azoktól a dolgoktól, amelyeket szégyellünk?

Bejött az élet? (János 1:1-28)

Valaki azt mondta, hogy végső soron nem az számít, hogy hány évből áll az életed, hanem hogy mennyi élet van azokban az években. Vajon mi a titka annak, hogy ne csak látványra, hanem valóban bejöjjön az élet?

Vak voltam, de most látok(János 9)

A közmondás úgy tartja, hogy “kutyából nem lesz szalonna”. Ha ez igaz, hitünknek nincs sok értelme. Hogy megcáfoljuk a szólást, a vakon született ember szavainak mintájára mi is megfogalmazhatjuk egyénenként: ki voltam, és ki vagyok most? 

Kezdd most! (János 4:1-42)

Van olyan dolog, amit már régóta szeretnél megtenni, de még mindig vársz valamire? Téged mi tart vissza? Bár az Istennel való járás során vannak helyzetek, amikor meg kell várnunk az ő vezetését, mégis sokszor olyan szituációkat gondolunk túl, amelyekben egyszerűen el kéne indulnunk. Vendégtanítónk Kalácska Norbert, a váci Golgota ifjúsági lelkipásztora.

Ő az én apukám! (Húsvét 2018)

Lenyűgöző, hogy Isten, aki a világmindenség teremtője, személyes kapcsolatra vágyik velünk, annyira, hogy az Atyánk szeretne lenni. Ezen a húsvéton azt ünnepeljük, hogy mi minden van abban a kijelentésben, amit Jézus mondott a feltámadása után: “Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
  • 1
  • 2