Sermons by Nyári Attila (Page 20)

Minek nevezzelek? (Lukács 1:57-80)

Amikor Erzsébet és Zakariás gyermeke megszületett, kisebb családi vita kerekedett a névadás körül. Persze akkoriban a neveknek nagyobb jelentőségük volt, hiszen azt fejezték ki, milyennek látták a névadók az újszülöttet. Az, hogy szülőként hogy nézünk a gyermekeinkre, vagy hogy a mi szüleink hogy néztek ránk gyermekként, ma is az egész életünket meghatározhatja. Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink kihozzák magukból a maximumot és boldogok legyenek? És hogy szabadulhatunk a múlttól, ha a mi szüleink nem tették fel ezt a kérdést maguknak…

Csak a testemen át (Lukács 1:26-56)

A testünk olyan mint egy gép. Végeztethetünk vele hasznos dolgokat, vagy éppen pihentethetjük egész nap egy fotelben. Sokat megtudhatunk egy emberről, ha megfigyeljük, mire használja a testét, erejét, idejét. Ebben a történetben egy fiatal zsidó lányt látunk, aki egy különleges megbízást kapott Istentől. A döntés az övé volt, ő pedig örömmel adta át magát a feladatnak. Vajon mit tanulhatunk Máriától?

Hányat kell még aludni? (Lukács 1:5-25)

Bár október közepén már lehetett szaloncukrot kapni, igazán csak a napokban indul a karácsonyi láz, vasárnap kezdődik a várakozásról szóló adventi időszak. Míg a gyerekek szentestéig számolják a hátralévő napokat, lehet, hogy te sokkal nagyobb dolgokra vársz az életedben, talán már régóta: egy kapcsolat helyreállására, testi gyógyulásra, körülmények változására, vagy az életed más területét érintő áttörésre. Zakariás és Erzsébet jól ismerték ezt az érzést, és történetük minden várakozó számára hordoz gyakorlati tanulságokat.

Aki nem hiszi, járjon utána (Lukács 1:1-4)

A Biblia történetei, és különösen a Jézus életéről szóló feljegyzések sokak számára csak mesének tűnnek, amelyek végére oda lehetne írni, hogy aki nem hiszi, járjon utána. Lukács doktor azonban már könyvének bevezetésében arról ír, hogy mindennek gondosan utánajárt. De vajon mennyire hitelesek történelmileg a Biblia könyvei? Fontos egyáltalán a hiten túl az értelmünkkel is megbizonyosodni erről?

Az az egy fontos… (Galata 6)

… legyetek jók most. Ez a kifejezés sokak számára a hívői élet lényegét jelenti. Amikor azonban Pál apostol a levele végére ér, egy egészen más dolgot emel ki legfontosabbként. Elmondja, mi az egyetlen dolog, ami Isten szemében igazán számít. Egészen gyakorlati módon tanít arról, hogy miként változtatja meg a kegyelem a hozzáállásunkat másokhoz és önmagunkhoz.

Rabok legyünk vagy szabadok (Galata 5)

A családon belüli erőszakból szabaduló nők sokszor újra rossz kapcsolatban kötnek ki. A börtönből szabaduló rabok több mint felét öt éven belül újra letartóztatják valamilyen bűncselekményért. Úgy tűnik, bár vágyunk a szabadságra, nehezen tudunk élni vele. Pál apostol gyakorlati tanácsot ad nekünk arra nézve, hogy miután Krisztus megszabadított minket, hogyan tudunk valóban szabadok is maradni.

Én vagyok az apád (Galata 4)

Amíg nagykorúak nem leszünk, milliószor kell kitöltenünk különböző papírokon a “szülő/gondviselő neve” rubrikát. De később is, szinte az egész életpályánkat meghatározza, hogy milyen családba születtünk. Pál apostol arra emlékeztet, hogy lelkileg a legjobb származással büszkélkedhetünk: Isten fiai vagyunk.

Köszönöm, elfogadom (Galata 3:7-29)

Apró kedvességet, ajándékot szívesen elfogadunk, azonban, ami nagyobb érték, azért szeretünk megdolgozni. Isten mégis úgy döntött, hogy azért, hogy az ő szemében igazzá váljunk, semmit nem tehetünk le az asztalra, hanem csak akkor lehet a mienk, ha elfogadjuk, ajándékként – ezt jelenti a hit. De vajon hogy jelenik ez meg a gyakorlatban? Mit jelent hinni, amikor lesújt egy tragédia, amikor Isten igazságtalannak és távolinak tűnik?

Mi ütött beléd? (Galata 3:1-6)

Ezt a kérdést tesszük fel annak, aki olyat tesz, amit szerintünk józanul gondolkodva, külső befolyásolás nélkül nem tenne. Pál apostol is ezt kérdezi a galatáktól, akik feladták a szabadságukat azért, hogy vallásos szabályok rabjai lehessenek. Vajon mi vette rá őket erre? Hogy kerülhetjük el, hogy ugyanebbe a csapdába essünk?

Szabadság megalkuvás nélkül (Galata 2)

Vannak, akik az élő fába is belekötnek, mások semmiért nem képesek küzdeni. Az életünk egyik legfontosabb feladata, hogy megtanuljuk, miért érdemes harcolnunk, és miért nem. Pál apostol szerint a szabadság – különösen a vallásos szabályoktól való szabadulás – az egyik olyan terület, amiben nem szabad megalkudnunk.