Sermons from 2020

Hirdetésekben gyakran olvasható az a felhívás, hogy csak komoly érdeklődők jelentkezését várják. Jézus is eljutott egy ilyen pontra a szolgálatában, és válaszút elé állította azokat, akik ugyan érdeklődéssel figyelték őt, de nem kötelezték el magukat mellette. 

Az idei évben talán minden korábbinál többször éreztük magunkat úgy, hogy kevesek vagyunk az előttünk álló feladatokhoz, kihívásokhoz. Ebben a történetben Jézus tanítványai is hasonló érzésekkel néztek szembe. Jézus pedig olyan dolgokat tanított nekik, amelyek számunkra is bátorítást jelentenek.

A kezdetben érdeklődő vallási vezetők miért fordultak szembe Jézussal? Ő pedig miért ragaszkodott ahhoz, hogy egyenlő Istennel, ahelyett, hogy elsimította volna a konfliktust? És egyáltalán miért fontos az itt 2020-ban, hogy Jézus Isten volt-e vagy sem?

Az orvosok tudják, hogy valójában nem tudnak gyógyítani, csak elő tudják idézni a gyógyulás feltételeit. A lelkünk gyógyulása is csak akkor történhet meg, ha mi is szeretnénk, és igazán szeretnénk a gyógyulást. 

Jézus mestere volt a személyes beszélgetéseknek, még akkor is, ha a beszélgetőpartnere a lehető legtávolabb állt a rendes vallásos ember képétől. Sőt, mintha szívesebben is beszélgetett volna olyan emberekkel, akik beismerték, hogy van bennük egy mély hiányérzet, amit pótlékokkal próbáltak betölteni.

Az élet sokszor nem tűnik igazságosnak, időnként úgy tűnik, mások kevesebb energiával is jobban érvényesülnek. Az irigység, rivalizálás pedig a gyülekezetben is felütheti a fejét. Vajon mit tanulhatunk erről a témáról Keresztelő Jánostól, aki nemcsak, hogy nem nehezményezte Jézus növekvő népszerűségét, hanem még örült is neki?