Sermons from 2018. April

Minden jó, ha a vége jó (ApCsel 14:1-28)

Emberként óriási erőt meríthetünk abból, ha tudjuk, hogy Isten jó, és a pártunkat fogja. Átenged ugyan nehézségeken, de bízhatunk benne, hogy végül ezek az időszakok is értelmet nyernek. Ha nem a végén, hanem a történet közepén vonnánk le a tanulságot, gyakran hamis értékelésre juthatnánk.

Túl szép, de igaz (ApCsel 13:13-41)

Túl szép, hogy igaz legyen – mondjuk sokszor, amikor egy gyanúsan túlzó ígéretet hallunk. Isten üzenete, az evangélium is könnyen ezt az érzést válthatja ki belőlünk. Ezzel a reakcióval találkozott Pál és a társasága is az első missziós úton. Vajon hogy kezelték?

Kezdő lökés (ApCsel 13:1-12)

Mint mikor egy gyermek megkapja első biciklijét, az édesapja egy tolórúddal tolja és tartja, hogy kisgyermeke el ne essen, hanem megszeresse és élvezze a biciklizést. Később pedig, ha kialakult az egyensúlyérzék, akkor elég egy kis kezdő lökéssel elindítani a gyermeket, és az vidáman teker édesapja megnyugtató közelségében. Isten, mint egy jó édesapa készítette fel Pált arra a feladatra, amire elhívta, majd megadta neki a kezdő lökést, és elindította missziós útjára, de támogatásáról és megnyugtató közelségéről mindvégig biztosította.

Ő az én apukám! (Húsvét 2018)

Lenyűgöző, hogy Isten, aki a világmindenség teremtője, személyes kapcsolatra vágyik velünk, annyira, hogy az Atyánk szeretne lenni. Ezen a húsvéton azt ünnepeljük, hogy mi minden van abban a kijelentésben, amit Jézus mondott a feltámadása után: “Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”