Sermons from 2017. February

Egy nap (Lukács 24:1-53)

Egy ember Magyarországon átlagosan több mint huszonötezer napot él, ezek közül mégis csak néhányra emlékszünk jól. Egyetlen nap ugyanis  teljesen megváltoztathatja az életünket. Lukács az utolsó fejezetben egyetlen nap eseményeit írja le, amely Jézus feltámadásával kezdődött, és amely mindent megváltoztatott.

Napba nézni (Lukács 23:32-56)

Néztetek már napfogyatkozást? Ilyenkor a médiában nagyon nyomatékosan felhívják a figyelmet, hogy csak védőszemüvegben nézzünk a napba. Ez ugyanis akár néhány másodperc után is visszafordíthatatlan változásokat okozhat a szemünkben. Ebben a részben Krisztust már a kereszten látjuk. És ahogy figyeljük az utolsó mondatait, egy vakítóan tiszta szeretetet látunk. Ha a kereszten, a látásunk ugyanúgy visszavonhatatlanul megváltozik, mintha a napba néznénk – csak nem elromlik, hanem megjavul. Másként látjuk Istent, az embereket és saját magunkat is.

Jelet kérni Istentől (Gedeon)

Senki sem szeretné elszúrni az életét. Amikor azonban válaszút előtt állunk, nem mindig tudjuk, hogy melyik a helyes döntés. Te kértél már valaha jelet Istentől? És válaszolt? Vajon Isten valóban küld nekünk jeleket, vagy csak mi magyarázzuk bele bizonyos történésekbe az akaratát? Hogy érdemes jelet kérnünk tőle, és hogyan nem? Erről tanít minket Gedeon története.

Mi irányítja az életedet? (Lukács 23:1-31)

Most vasárnap egy olyan részt fogunk megvizsgálni a Bibliából, ami több fontos találkozást mutat be Jézussal. Bár azt gondolhatjuk, Jézussal jó lehet találkozni, láthatjuk, hogy ez nem mindenkinek volt pozitív élmény. Sokszor máshogy akarjuk elképzelni Istent, mint amilyen, és ez csalódásokhoz is vezethet. Jézus azonban szeretné, ha úgy ismernénk meg őt, ahogy van.