Sermons by Nyári Attila (Page 18)
Ki vagyok én? (ApCsel 22:1-30)
“Ki vagyok én igazán? Hol az igazi hazám? Szimplán, pőrén, meztelen mennyit ér az életem?” – teszi fel a kérdéseket Pintér Béla az egyik számában, és ezek azok a kérdések, amelyeket valamennyiünknek meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy eligazodjunk az életben. Filmekben gyakran eljátszanak a motívummal, hogy egy szereplő valaki másnak adja ki magát, akár hamis okmányokkal. A megtérésben hasonló dolog történik. Nem csak az örökkévaló lakcímkártyánk íródik át, hanem új identitást is kapunk, másként válaszoljuk meg a “ki vagyok én”…
Bombariadó (ApCsel 21:27-40)
Biztos emlékeztek, hogy az iskolában hányszor volt bombariadó. Megkönnyebbültünk, mert így hamarabb hazamehettünk, aztán mindig kiderült, hogy a tűzszerészek nem találtak semmit. Ebben a részben a jeruzsálemi templomban történt hasonló jelenet, csak ezúttal a veszélyt Pál apostol jelentette. Vajon jogosan éreztek fenyegetést a vallásos emberek az evangélium miatt?
A szeretet bevállalós (ApCsel 21:17-26)
Madarat tolláról, keresztényt a szeretetéről. Jézus legalábbi azt mondta, hogy az egymás iránti szeretetükről lehet felismerni az ő tanítványait. De vajon hogy jelenik meg ez a gyakrolatban?
Amikor igazán helyén van egy szív (ApCsel 20:36-21:17)
Erősen megérinti az embert az, ha valakitől úgy búcsúzik, hogy többé nem láthatja. Akkor valahogy súlya lesz a szavaknak. Páltól tanulhatunk a most következő vasárnap, hogy hogyan volt a szíve a helyén ebben a helyzetben.
Szolgálati mesterkurzus Pál apostollal (ApCsel 20:18-35)
Te mit mondanál, milyen útravalót adnál a gyerekednek, ha tudnád, hogy soha többé nem látod? Pál apostol talán hasonlóan érezhette magát, amikor búcsúzott az efezusi gyülekezettől, amely annyira hozzánőtt.
Töltsd újra, ahányszor csak jólesik (ApCsel 20:1-17)
Vajon mi a titka, hogy folyamatosan tudjuk bátorítani egymást, akkor is, amikor úgy érezzük, mi minket is leszív az élet?
Merj kilógni a sorból! (ApCsel 19:23-40)
Te hogy éreznéd magad, ha egy egész stadionnyi tömeg skandálna ellened? Pál apostollal éppen ez történt Efézusban. Bár mi valószínűleg nem fogjuk ezt ilyen formában megtapasztalni, sokszor kerülünk mi is olyan helyzetbe, amikor a többség véleménye ellenére kell kiállnunk amellett, amit hiszünk. Vajon honnan meríthetünk ehhez bátorságot?
Átépítés alatt (ApCsel 18:23-19:7)
Két dolog egyszerre igaz ránk: egyrészt óriási lehetőségek vannak még bennünk, másrészt mindannyian küzdünk azzal, hogy még nagyon elégedetlenek vagyunk az életünk bizonyos részeivel. Jó tudni, hogy miközben mi e kettő között hintázunk, Isten abszolút elkötelezte magát arra, hogy befejezi bennünk azt a munkát, amit elkezdett.
A legjobbak is elfáradnak. Ne add fel! (ApCsel 18:1-22)
Néha, amikor mi már feladnánk, akkor következik a legjobb rész. Vajon mi kell ahhoz, hogy újra erőt merítsünk és menjünk tovább? Lehet, hogy eddig azt gondoltad, hogy Pál apostol végtelen energiával rendelkezett és egy percre sem torpant meg. Ebben a részben azonban azt látjuk, hogy ő is ember volt, és időnként őt is újra kellett indítani.
Próbálj meg lazítani!
A kedvenc évszakunk beköszöntével egyre többen készülünk a nyári szabadságra, ki nyaralásra, ki egy kis otthoni lazításra. Korunk általános életérzése – nyugtalanság, szorongás, stressz – könnyen elrabolhatja az annyira vágyott pihenés örömét. Tudtátok, hogy a Biblia szerint a pihenés szent dolog? Nézzük meg, milyen tanácsokat találunk benne a valódi kikapcsolódáshoz!