Lukács evangéliuma 2:21-3:9

A két legutóbbi vasárnapon tanulmányozott részt három szakaszra osztottuk fel:  Luk. 2:21-39, Luk. 2:40-52 és Luk. 3:1-9

Első szakasz Lukács 2:21-39
Először arról beszéltünk, hogy Jézust bemutatták a templomban az Úrnak, a törvény szerint. Elsőszülöttként odaszentelték Istennek, ez volt a törvény előírása. Egyébként feltűnően sokszor szerepel ebben a szakaszban, hogy Jézus szülei a törvény előírásai szerint cselekedtek (Luk 2:22, 27 és 39-es versek). A Galata 4:4 szerint Krisztus a törvény alatt született és élt. Ebben a korban a zsidókat, így Jézus szüleit is mélyen áthatották a törvény előírásai és a szokások. Kriszti említette, hogy nem biztos, hogy rossz a törvény ismerete. Sokszor jó ismerni a törvényt, tudni azt, hogy úgysem tudjuk betartani, úgysem tudunk megfelelni Istennek. Majd ha már ismerjük azt, akkor másképp látjuk  ill. másképp fogadjuk a kegyelmet. Mariann meg azt mondta, hogy viszont felnőttek esetében, akik más furcsa módokon keresik Istent, nekik a kegyelmet kell megismerni, megmutatni. Én megemlítettem, hogy valójában a törvény idejében sem az volt a célja a törvénynek, hogy az emberek betartsák, hanem, hogy inkább rájöjjenek, nem tudják betartani. Majd Istenhez jöjjenek, áldozatot mutassanak be és azáltal nyerjenek kegyelmet. Illés viszont szerintem helyesen kijavított, hogy a kegyelem nem egyenlő a bűnbocsánattal. A kegyelem az több annál. Ők az áldozat bemutatásával bűnbocsánatot nyertek. Ez olyan lehetett mintha megvásárolták volna a megbocsátást.  Ez nem egyenlő a kegyelemmel ill. a kereszt munkájával. A kegyelem ingyen van. De mindenesetre amit Isten keres bennünk az a megvallás, hogy elismerjük őt Úrnak és elismerjük, hogy mi pedig vétkeztünk. Isten hű és igaz és helyre állít, ha valóban hisszük azt és nem csak a szánkkal mondjuk. Ez szerintem igaz volt a törvény korában és a kegyelem korában is.

I. János 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Ezenkívül megemlítettük, hogy mi nem valljuk, nem gyakoroljuk a gyermek keresztséget, mivel nem látjuk, hogy bárhol is példa lenne rá a bibliában. Viszont itt a 22-es versben  láthatjuk, hogy a templomban Jézust bemutatták, Istennek szentelték, mint elsőszülött gyermeket. Több gyülekezetben is gyakorolják ezt, hogy kis gyermeket, kisbabát az Úrnak szentelik. Ez más mint a gyermek keresztség, mert itt a szülő és a gyülekezet egyszerűen csak Istenhez hozza a gyermeket, az Úr áldását kérik rá. Ők talán erre az Ige részre gondolnak.

Márk evangéliuma 10:14-16 „Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.”

Enikő még megemlítette, hogy amikor a törvény és a kegyelem kapcsolatáról beszélünk, neki egy kép jut eszébe, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Egy tükör jelképezi a törvényt és amikor valaki belenéz abba, akkor annyira elszörnyülködik, hogy hátra esik a rémülettől és beleesik a mögötte lévő kegyelem fotelébe.
A törvény tényleg vezérlő mesterünk, hogy Istenhez vezessen bennünket. Azért adatott, hogy rájöjjünk mennyire szükségünk van Istenre és elfogadjuk Őt, hitből.

Galata 3:24-26 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Második szakasz  Lukács 2:40-52
Itt arról beszéltünk, hogy Istennél mennyire fontos a másik ember. Nekem a Lukács 2:52 vers összefügg az ApCsel 24:16-os verssel. Ezek a versek elmondják, hogy Jézusnak és Pál apostolnak is mennyire fontos volt, hogy Isten és az emberek előtt is kedvesek legyenek ill. botránkozás nélkül legyenek.

Lukács 2:52 “Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.”
ApCsel 24:16 “Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.”

A tízparancsolatnak is egy része az Isten előtt való kedvességről szól, egy másik része pedig arról, hogy hogyan legyünk, hogyan éljünk más emberekkel együtt. Istennek nagyon fontos, hogy ne hazudjunk, ne tanúskodjunk hamisan, ne károsítsuk meg semmilyen formában a másik embert.

Beszéltünk róla, hogy van-e valakinek valami prioritási sorrendje az életében. Pl. 1. Isten 2. Család 3. Gyülekezet 4. Munkahely stb. Biztos van olyan ember is akinek az első helyen a pénz, a munkahely vagy éppen a hobbi van. Keresztények általában az előbbi sorrendet állítják fel. De az I. Korinthus 7:32-34 mintha azt mondaná, hogy Istennek nagyon nagyon fontos a másik ember. Ezt a házastárson keresztül mutatja be. Akinek nincs házastársa az az Úr dolgaira ügyel, hogyan kedveskedhessen Neki. Aki pedig már házas, akár férfi akár nő, az a világiakra visel gondot, hogyan kedveskedhessen a házastársának. Attila a Jn 13:35-öt említette, hogy erről ismernek meg minket, ahogyan egymást szeretjük.

I. Korinthus 7:32-34 “Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.”

János 13:35 “Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

Harmadik szakasz  Lukács 3:1-9
Itt először megemlítettük az Istentiszteleten elhangzott témákat, de inkább arról beszéltünk, hogy a Keresztség egy képe annak, ahogyan Isten kihozta Izrael népét Egyiptomból és átvitte őket a Vörös tengeren. Itt három Igehelyet olvastunk fel.

Efezus 2:5-6 “Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban”

Róma 6:8-11 “Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

Kolossé 3:1-3 “Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.”

A kérdésem az volt, hogy Isten kihozta őket Egyiptomból, átvitte őket a Vörös tengeren, de utána a pusztában találták magukat. A pár napos út, hogy bejussanak az ígéret földjére az egy negyven éves vándorlássá lett. Még át kellett menniük a Jordánon is. Az minek a képe? Mikor jutunk be az ígéret földjére? Lehetséges még földi életünkben bejutni? Józsuénak és Kálebnek sikerült. De Attila mondta, hogy a Zsidó levél 4. fejezete is azt mondja, hogy igen lehetséges bejutni a “nyugodalomba”.

A bemerítkezéssel kapcsolatban beszéltünk arról, hogy ki merítkezhet be? Aki megtért. És ki tért meg? Aki hisz Jézus Krisztusban, aki elfogadta Őt. Ha az embereket vagyis inkább magunkat egy 10-es skálán kellene elhelyezni, akkor hol helyeznénk el magunkat? Mondjuk a legrosszabb ember aki valaha is élt, 0-ás lenne és Jézus Krisztus aki a tökéletest jelképezi, aki soha nem cselekedett bűnt Ő lenne a 10-es. Akkor hova tennénk magunkat? A legtöbb ember biztos 6, 7 körül. Egy kicsit jobb mint az átlag. De Isten úgy döntött, hogy Ő csak a 10-ket engedi be a mennybe. Azt aki Jézusban van, azt akit az Efézus 2:5-6-ban már említettünk. Ezért van nagy szükségünk Jézusra.

I.Kor 1:30 “Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul”

A Malakiás 1:8 és 13 verset olvastuk még fel.

Malakiás 1:8 “Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.”
Malakiás 1:13 “És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.”

Isten a tökéleteset kéri tőlünk, ne a selejtet áldozzuk Istennek, ne a lopottat, ne a betegeset adjuk Neki. Tiszteljük meg Őt azzal, hogy a legjobbat adjuk.
A Kriszti említette még, hogy vele most a napokban fordult elő, hogy látott valakit, akitől ellopták a biciklijét és nem volt pénze venni egy másikat. Felajánlotta, hogy ad neki egy rossz biciklit, amit nem használnak “csak ott áll”. Megkérdezték őt, hogy kell-e neki, meg tudja-e javítani? Ő azt mondta igen és odaadták neki. Habár ez nem egy ép dolog volt, hanem igen hiányos, de mégis szerintem igen kedves volt Isten előtt. A szándék miatt. És szerintem is ilyenkor mindenképpen meg kell kérdezni az illetőt, hogy ez a dolog kell-e neki így, ilyen hiányosan, használtan. Nagy öröme lehet benne a másik embernek attól függetlenül, hogy használt vagy sem.

Mit tudtunk meg Jézusról?
21. vers Jézusnak nevezték el, ami azt jelenti Isten a szabadító
24. vers Szegény családban született
22,27 és 39. vers A törvény alatt élt
40. vers Istennek kegyelme volt rajta
47. vers Csodálkoztak az értelmén 12 évesen
52. vers Kedves személyiség volt

Mit akar üzenni nekünk Jézus ezen az Ige részen keresztül?
Ezt időhiányban már nem tudtuk átbeszélni, de azt hiszem:
Lukács 2:49 ” … nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai”

Isten áldjon