Sermons by Nyári Attila (17. oldal)

Kész, feladom (Lukács 5:1-16)

Érezted már azt, hogy hiába dolgozol kitartóan, kudarcot vallasz? Simonnak, a halásznak ilyen volt ez a nap. Egész éjjel dolgozott, reggel pedig szépen elmosta a hálóit. Volt azonban egy bökkenő: aznap éjjel egyetlen halat sem fogott. Ekkor történt valami, amitől a frusztrált halász élete új célt kapott. Csak egy dolog változott. Lehet, hogy éppen azért nem fogott aznap éjjel semmit, hogy készen álljon a változásra?

Küldetésben (Lukács 4:31-44)

Van valami, ami a kötelességtudaton kívül rávesz, hogy kikelj reggel az ágyból? Különösen ilyen ködös, szürke és hideg hónapokban, amikor még mindig korán sötétedik? Vagy amikor éppen eleged van a körülötted lévő emberekből, és sikertelennek érzed magad? Vajon hogy tudta Jézus lendületesen folytatni a szolgálatát, miután a szülővárosában fájóan elutasították? Mi hajtotta őt, és hogy meríthetünk ebből mi is motivációt?

Mi jön a következő kanyarban? (Lukács 4:1-13)

Ha autóztatok már keskeny és kanyargós hegyi úton, ismeritek a szabályt, hogy ilyenkor előre kell dudálni, mert nem lehet tudni, jön-e valaki a következő kanyarban. Az élet is ilyen, nem tudjuk, éppen nyugodt fejezet következik, vagy egy kísértéssel teli puszta – mint ebben a történetben Jézus számára. Bármi is álljon előttünk az életben, most van a felkészülés ideje, hogy álljuk a sarat. Ehhez ad gyakorlati segítséget ez az üzenet.

A nagy szereplőválogatás (Lukács 3:10-38)

Sylvester Stallone, Marilyn Monroe, Brad Pitt, Jackie Chan, Bruce Willis, George Clooney – ismerős nevek, igaz? Kevesen tudják, hogy az a közös ezekben a hírességekben, hogy mielőtt egy-egy rendező felfigyelt volna rájuk, valamennyien mellékszereplők, statiszták voltak. Jézust még szintén kevesen ismerték, amikor megjelent a Jordán partján gyülekező tömegben, Keresztelő János azonban pontosan tudta, hogy kiről van szó. Jézus a mi életünkben is szeretne főszereplő lenni, de a rendezői székben mi ülünk, mi döntjük el, hogy megkapja-e ezt a helyet, vagy…

Miért van szükség a bemerítkezésre? (Lukács 3:1-9)

Ha valaki remete módjára él naptár és óra nélkül, most csütörtökön éjfélkor bizonyára ő sem tudott volna nem értesülni arról, véget ért egy év. Vajon miért van ekkora felhajtás a szilveszter körül? Valószínűleg azért, mert szeretünk ünnepélyesen lezárni egy-egy fejezetet az életben és egyben egy újat kezdeni. Jézus talán éppen ezért hagyta a tanítványaira a keresztséget. Mit tanít a Biblia a bemerítés jelentőségéről és gyakorlatáról? A tanítás szöveges összefoglalóját elolvashatod Attila blogján.

Mit tervezel a jövő évre? (Lukács 2:21-52)

Néhány nap múlva itt az újév és vele együtt az újévi fogadalmak ideje. Egy statisztika szerint a legnépszerűbb fogadalmak között évről évre szerepelnek olyan dolgok, mint a sikeres fogyókúra, az igazi szerelem megtalálása vagy éppen a hatékonyabb spórolás. Ebben a fejezetben egy olyan epizódot olvasunk Jézus gyermekkorából, amely gyakorlati segítséget adhat ahhoz, hogy helyes célokat tűzzünk ki a következő évre. A tanítás összefoglalóját elolvashatod Attila blogján.

Réges-régen, egy messzi-messzi városkában (Lukács 2:1-20)

Pénteken éjfél után egy perccel debütált Magyarországon az új Star Wars film. Óriási marketing előzte meg, ami előreláthatólag 1 milliárd dollár feletti profitot fog hozni a készítőknek, a vetítésre hetek óra alig lehetett jegyet kapni, és az utóbbi napokban a Facebook-falainkból is ez folyt. Érdekes kontraszt, hogy mindeközben karácsonyra készülve arra emlékszünk, amikor Isten fia a világ egy eldugott csücskében, alig várt csecsemőként a világra jött, és mintha szándékosan úgy intézte volna a belépőjét a világba, hogy akkor erről alig…

Minek nevezzelek? (Lukács 1:57-80)

Amikor Erzsébet és Zakariás gyermeke megszületett, kisebb családi vita kerekedett a névadás körül. Persze akkoriban a neveknek nagyobb jelentőségük volt, hiszen azt fejezték ki, milyennek látták a névadók az újszülöttet. Az, hogy szülőként hogy nézünk a gyermekeinkre, vagy hogy a mi szüleink hogy néztek ránk gyermekként, ma is az egész életünket meghatározhatja. Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink kihozzák magukból a maximumot és boldogok legyenek? És hogy szabadulhatunk a múlttól, ha a mi szüleink nem tették fel ezt a kérdést maguknak…

Csak a testemen át (Lukács 1:26-56)

A testünk olyan mint egy gép. Végeztethetünk vele hasznos dolgokat, vagy éppen pihentethetjük egész nap egy fotelben. Sokat megtudhatunk egy emberről, ha megfigyeljük, mire használja a testét, erejét, idejét. Ebben a történetben egy fiatal zsidó lányt látunk, aki egy különleges megbízást kapott Istentől. A döntés az övé volt, ő pedig örömmel adta át magát a feladatnak. Vajon mit tanulhatunk Máriától?

Hányat kell még aludni? (Lukács 1:5-25)

Bár október közepén már lehetett szaloncukrot kapni, igazán csak a napokban indul a karácsonyi láz, vasárnap kezdődik a várakozásról szóló adventi időszak. Míg a gyerekek szentestéig számolják a hátralévő napokat, lehet, hogy te sokkal nagyobb dolgokra vársz az életedben, talán már régóta: egy kapcsolat helyreállására, testi gyógyulásra, körülmények változására, vagy az életed más területét érintő áttörésre. Zakariás és Erzsébet jól ismerték ezt az érzést, és történetük minden várakozó számára hordoz gyakorlati tanulságokat.